Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Prágai Tamás: Fészket rakni a szelekbe
szakirodalom „kipu” fantázianévvel ellátott dobozba kerültek, Sobri már ekkor méltán nevezetes inka fotográfia-gyűjteménye pedig valami okból „pleesni” néven regisztrálódott az antropológus tudatában. A problémák azzal kezdődtek, hogy a polcon el kellett helyezni Helénke fehérneműs és ruhás kartonjait is, mivel ezek „csak nem állhatnak a földön, amikor én (mármint ő, Helénke, megj. tőlem) rohangáltam azokért a k...va polcokért”. Helénke viszont a számára kijelölt, kényelmesen elérhető I/5a, b, c és l/4a tárolókat rendre felcserélte l/sd, l/4b, c, d, e, sőt, meglepő módon ll/4a, b, c, ll/sd, e és nem ritkán a lV/6a, b, c (!) tárlókkal is. Minek következtében nem ritkán az is megesett, hogy Sobri az őt otthonában felkereső, fontos szakmai kapcsolatainak egy bizonyos dokumentum vagy néprajzi tárgy demonstrálása helyett egy-egy óvatlan pillanatban egy kartondobozból Helénke „erotikus”, illetve „intim” fehérneműit húzta elő, és a volt legénylakásban ilyenkor szétáradt az erőteljes parfümillat. Mondanom sem kell, az ilyen alkalmak kellemetlen helyzetet, utóbb nem kevés feszültséget teremtettek az ifjú pár közt. „Mert te nem tudod megérteni az én igényeimet” - érvelt nem egyszer Helénke, és Sobri nehezen tudta érvényesíteni ellenszenvét az eleve „mert”-tel kezdődő mondatokkal szemben. Olaj lehetett a tűzre, hogy Kocsis Gyula még nem hurcolkodott ki a kisszobából, holott főhadiszállását már ez idő tájt máshol ütötte fel. Helénke pedig megkezdte volna a gyermekszoba felszerelését, hogy ne „a terhesség előrehaladottabb hónapjaiban” kelljen azzal foglalkoznia. Helénke két, különböző gyártmányú terhestesztet vásárolt, biztos, ami biztos. Nagy meglepetésére az egyik terhesteszt negatív, a másik pozitív eredménnyel zárult. Ekkor vásárolt egy harmadikat, melynek eredménye negatív lett, de ebben már nem tudott bízni. Mivel vérzése továbbra sem következett be, február hónap utolsó napjait fokozott feszültségben töltötte, és ezért nehezen lehetett vele kommunikálni. Sobri ezekben az időkben úgy közlekedett a lakásban, mint egy ridegfarkas. A tizennyolcadik napon Helénke végre talált egy megbízhatónak tetsző nőgyógyászt. Ezekben a napokban - Arnold Sobriewicz jegyzeteiben - ismét személyes vonatkozású, személyes hangvételű tartalmakat találunk. Ezek általánosabb érvényű, már-már filozofikus sorokkal keverednek. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1994. február 27-e és március 15-e közötti időszak talányos, sőt vitatott szakasz Arnoldunk életében. Részben ezért a puszta tényközlésre hagyatkozom - valljanak a Nagy kockás füzet ákombákomai. Minden egyneműnek tűnt azokban a napokban, lebegtünk, mintha semminek nem lett volna súlya, tétje. Úgy éltünk, mint a mezők madarai: boldog évek! És azután egyszerre minden determinálva lett. Elég egy hajszál, hogy az élet céltalansága megváltozzék. Minden egy hajszálon függ. Ezt a hajszálat úgy nevezik: felelősség. Meglehet, apa leszek. Jónást, a bibliait, három napra zárták a halba, Süti és én a Leviatánban hetente több időt töltünk ennél. A város zagyva zajai úgy hullámzanak fölöttünk, mint egy 43
