Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Benke László versei
B E N K E LÁSZLÓ Éva csókja Teremtőm akaratából páratlan vágyakozásomban álmomban ért a számon az első asszony páratlan puha csókja. Kertem aranyfényében ránk mosolygott akkor az Isten. Irigyeltek a Föld, a Víz, a Fény angyalai valamennyien, a növények és a madarak mind. Elámultam Éva csókjától, szépségétől, teste forróságától, az édeni csendben csak az ő meg az én vérem zúgott egymásba fonódó galaxisunkban. Velünk volt egészen hajnalig, és velünk is maradt az Isten. Éva hangjában, sok kis nyüszítésében, vállamon kiskutya-lihegésében, fekete hajában, teste újabb és újabb rándulásában, szeme íriszében napkeltétől naplementéig a rengő tenger végtelenjében hullámzott velem az ő hajója. Ölelő kék körben fényiünk azóta Lenyűgözve az öröm teljességében. A mindenség részegese lettem Éva csókjaitól. Teste és lelke éhségem növelte, jó illatú nedvével ajkamon nem kételkedtem tovább a szerelmében, egyre mélyebbre hatoltam vibráló testébe, s szétolvadtam benne édes Isten! Szép az én kedvesem arca, mert én szépnek látom. Valóban szép, mint selyemréten hullámzó ámulat és álom. Az ő arca elé csöndesen úgy fekszem ki szégyentelen hanyatt, ahogy Budapest főterén dobtam volna szét a lábamat fiatalon, messzi falumból épphogy megérkeztem:- Szeress, város, szeressetek, ti édes nők, egyétek a testem, igyátok fénylő sugaraimat! Igazi válasz nem érkezett soha, így lett a testem és lelkem mostoha vágyak kikötője, hányódó álmok fárosza, 33 ✓ Eva arca
