Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Végh Attila: Oidipusz megkísértése
PULÓVERES Uram! Várj még azzal, előbb beszéljünk! OlDIPUSZ Te meg ki vagy? PULÓVERES A te lelked beteg. OlDIPUSZ Hogyan merészelsz így beszélni énvelem? PULÓVERES Bocsáss meg, segíteni akarok. A lelkek orvosa vagyok - te úgy mondanád, pszük- hologosz -, és tudom, hol a gyógyulás. Súlyos traumán estél át, bűnösnek érzed, ó, magad. De hidd el, ez nem a te hibád. A gyerek mindig ártatlannak születik. Annak, hogy ide jutottál, a szüleid épp annyira okai, mint te magad. Ebben a helyzetben nem tehettél mást. OlDIPUSZ Gyógyírként hat szavad, így érzem jómagam is, bár ez nem lehet mentség. Itt nincs kiút. PULÓVERES Dehogy nincs. Mindig van kiút. Bűnt követtél el, ez igaz, de a terhét nem egyedül kell viselned. Szüleid bűnös módon eltaszítottak. Apád meg akart öletni. Ez helytelen apaképet alakított ki benned. Te nem is tehetsz róla. Ha a valóság az, amiben élünk, akkor te nem is az apádat ölted meg, csak egy felfuvalkodott útonállót. OlDIPUSZ Méghogy nem apa, ki vér szerint szülőm? Hogyan? Előbb egy furcsa lény azt mondta, nincsenek következmények, most meg azt mondod, hogy múlt sem létezik? Koldusnak, rabszolgának is van múltja. Nem tudom, te honnan jössz, de ott alávalók lehetnek mind az emberek. PULÓVERES Ha nem derült volna ki, hogy van kapcsolat közied és Laiosz közt, akkor most csak egy trónfosztó lennél. Az nem is olyan nagy dolog. OlDIPUSZ Na, erre nem gondoltam még: mi lenne, ha. De nem tudom, hová vezet, ha belemerülünk. Örvény. Erinnüszök kínozzák szívemet. Na és anyám? Szörnyű, amit tettem vele. 11
