Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Végh Attila: Oidipusz megkísértése
PULÓVERES De azt is ártatlanul. Csak belül kell rendet rakni, és belátod, hogy nincs értelme az öncsonkításnak. Még élhetsz teljes életet. Te a saját rendszeredben úgy viselkedtél, ahogy kell. Apakomplexus: a fiatal hím, ha nem adnak utat, megküzd érte. Egyes tudósok azt a jelenetet, amikor találkoztál apáddal és kíséretével a Thébai- ba vezető úton... OlDIPUSZ Szkhiszté hodosz, hol a Delphoiből Daulisznak futó út ágazik el, s Thébai felé vezet. PULÓVERES Igen ott, szóval ezt a jelenetet úgy értelmezik, hogy a hármas útelágazás a szülőcsatorna képe, ahol a fiú az apával megvívja ősi harcát. (Szórakozottan beül a királyi trónba.) Ne engedd, hogy a felettes én uralkodjon rajtad. A te tudattalanod ott legyőzte a múltat. Neked erre a harcra volt szükséged, hogy férfi lehess. Nyilván tiéd a zsákmány, a nő. Ha belegondolok, az se a te hibád, hogy az idősebb nőkhöz vonzódsz, hiszen anya nélkül felnőve mindig is a mama ölelésére vágytál. Egész életedben próbáltad megtalálni azt, akit elvesztettél. A mama erőszakot tett rajtad, mikor eltaszított magától. Aki erőszakot tesz rajtunk, annak meg kell bűnhődnie. Determinált volt minden. Vállald be ezt a győzelmet! Vagy gyáván elmenekülsz attól, hogy szembe kelljen nézni a dologgal? Ez a kérdés. Ha kiszúrod a szemed, az csak azt jelenti, hogy nem vállalod, amit tettél. Tessék: bevállalod, vagy nem? Igen vagy nem? Igen, vagy nem!!? Ez a kérdés: bevállalod, vagy nem? (Oidipusz ijedtében leszúrja őt is.) OlDIPUSZ A helyzet egyre rosszabb, azt hiszem. Most már, remélem, szólni többet senki nem kíván. Szolgák, nyissátok meg termem kapuit, a fény beáradjon, ezer vastűje szúrjon át! A nagy világosság középpontjában én, a reszkető, bűnös lény, tüstént égjek el. (Megvakítja magát.) És most Apollón, jöjj, előtted nincs titok, fogadd el áldozatként képeim. Üres szemgödröm látja majd, hol érhet el a vég, hová kell koldusként a gyötrelem hívó hangját követnem. És már látom is, sötét selyemszalag tekeredik, s megmutatja, hol vár rám aranypálcájával Hermész urunk. Antigonét hívjátok hamar, ő lesz szemem. Lásd, Héliosz atyám, szemsugár-nyilazta, holt lelkem, s ha széttépted, szórd szét a rettenet kőszürke fái közt, trágyázd az éjt velem. 12
