Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - B. Révész László: Változások sodrásában - Tárgyilagosságra törekvő visszaemlékezés a csodálatos '89-re

tathatóvá tételére. (A Századunk sorozat szerkesztőségében sok ilyen felvétel készült, előrelátóan tartalékolva a későbbi adásokban való felhasználásra.)

Ugyancsak ekkoriban, 1989 márciusában írtam egy cikket a Magyar Televízió belső újságjába, a Telehír-be. A cikkben elsősorban arra hívtam fel a figyelmet, hogy egyre kevesebb dokumentumfilm készül, pedig nyomasztó a felelősség: a jelenkor történetét kellene megírni ezekkel a filmekkel. A napi híradások nem pótolhatják az elemző, folyamatkövető dokumentumfilmeket.

A „bebetonozott” struktúrában szereplő műsorokon kívül évfordulókhoz kapcsolódó műsorok készítésére kaptunk engedélyt (Rajk, október 6.), de arra, hogy adáskötelezettség nélkül elkezdhessük rögzíteni a változásokat, most sem kaptunk engedélyt, pedig amióta átvettem a Társadalomtudományi Szerkesztőség vezetését, ez folyamatos törekvésünk volt. Hiszen tudtuk, láttuk, hogy közben folyamatosan kialakulnak azok a fórumok, stábok, amelyek megvalósítják ezt az általunk kényszerűen mellőzött funkciót, az átalakulások krónikásává váltak. Ezek közül a legelső a Fekete Doboz nevű csoportosulás volt, amely 1987 nyarán jelentette be megalakulását. „Védőernyőként” a Balázs Béla Stúdióra és a Filmművész Szövetségre hivatkoztak. Mindenesetre a sajtókiadványokat engedélyező szervek nem tudtak mit kezdeni ezzel az új formációval. Ettől függetlenül a Fekete Doboz 1988-ban már rendszeresen jelentkezett video-folyóirattal, amelyet VHS kazettán adtak ki és terjesztettek. Természetesen mi, „állami televíziósok” is ismertük ezeket az anyagokat, hisz szakmabeliek, sőt néhányan barátaink készítették a felvételeket. Hivatalosan „természetesen” ekkor nem volt semmilyen „átjárás” a Magyar Televízió és a Fekete Doboz között. Egyik emlékezetes összeállítás volt, amelyben az 1988. június 16-án, a párizsi Pére-Lachaise temetőben tartott Nagy Imre emlékműavatás felvételeit vágták „keresztbe” a budapesti ellenzéki megmozdulások, és rendőri atrocitások képeivel. (A Fekete Dobozzal való együttműködés 10 év múlva valósult meg, amikor elkészíthettük az „1989 hónapról hónapra” c. sorozatot 12 részben, némiképp törlesztve azt az adósságot, amely 1989-ben, az események megmutatásában a Magyar Televízió elmulasztott.)

Ugyancsak ekkoriban keringtek már másfajta összeállítások is videokazettán, „Nyitott szem” címmel, ezeket a MAFILM volt Híradó és Dokumentumfilm Stúdió munkatársai készítették, jórészt belőlük verbuválódott a hamarosan megalakuló Nap TV csapata.

A pártállamon belüli lazulás és szigor párharcának jeleként tudom felfogni az 1989. március 15-i események tömegkommunikációs interpretálását. Ekkor lett ez a nap hosszú évtizedek után újra piros betűs nemzeti ünnep és munkaszüneti nap. A Magyar Televízió élő adásban közvetítette a Múzeum kerti központi ünnepséget (szónok a nemrég reaktivált, reformpárti Nyers Rezső) ugyanakkor híradásaiban nem jutott az őt megillető hely a több mint százezres, egész napon át tartó ellenzéki demonstrációknak.

Itt, az MTV Szabadság téri főépületének a lépcsőin olvasta fel Cserhalmi György színművész a „Mit kíván a Magyar Nemzet” c. 12 pontot, és egy transzparenst is kifeszítettek mögötte „SZABAD MAGYAR TELEVÍZIÓ” felirattal. Csengey Dénes (MDF) pedig jelképesen lefoglalta a televíziót a nemzetnek. Erről még szólt a Híradó, viszont arról, hogy Kis János (SZDSZ) és Orbán Viktor (FIDESZ) is nagyhatású beszédeket mondtak, már nem esett szó a hivatalos híradásban. (A Fekete Doboz rög173