Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - B. Révész László: Változások sodrásában - Tárgyilagosságra törekvő visszaemlékezés a csodálatos '89-re

zítette, így hál’ istennek az utókorra is fennmaradtak.) A Magyar Televízió ajtói zárva maradtak, a 12 pontot senki nem vette át, a lelkes tömeg békésen elvonult.

Ekkoriban híre ment, hogy a már 1988-ban megalakult Történelmi Igazságtétel Bizottság nyomására megegyezés született Nagy Imre és mártírtársai újratemetéséről, és megkezdődött a rákoskeresztúri köztemetőben a kivégzettek maradványainak felkutatása, exhumálása, és Ember Judit filmrendező, a betiltott filmjeiről „elhíresült” dokumentumfilmes, felvételeket is készít a feltárásról. Azt is tudtuk, hogy elindult a perújrafelvételi eljárás Nagy Imre és társai ügyében. Mindezek hatására kiharcoltuk egy Nagy Imréről szóló dokumentumfilm előkészítését és forgatását. A szerkesztő (Gellért Kis Gábor), és a rendező-operatőr (Sólyom László, talán nem mellesleg a kivégzett Sólyom László rendőrtábornok fia!) alapos, körültekintő munkát végeztek, amely végül is „Viharos emberöltő” címmel egy 60 perces dokumentumfilmben öltött testet. Korabeli dokumentumok, újságcikkek, visszaemlékezések felhasználásával kísérik végig az életutat az összes „kacskaringóval” együtt a mártíromságig. (Itt kell nyitnom egy zárójelet egy kapcsolódó ügyről, hogy elmondjam, én mit tudok a dologról. Többen állították, hogy a per folyamán 1958 júniusában folyamatosan mentek a filmfelvevő gépek. Hogy ez a teljes nyersanyag hova került, mi lett a sorsa, máig tisztázatlan. Mindenesetre ebből a nyersanyagból készült egy propagandafilm, még 1958-ban, amelyet sosem mutattak be. Ezt a filmet (vagy ennek részleteit) kaptuk meg a legfőbb ügyészségtől a műsorunkban való fel- használáshoz. A hozzáférés is a legnagyobb biztonsági intézkedésekkel együtt zajlott. A filmről egy darab 1 colos videokópia készült, és egy másolat a film munkálataihoz. Persze ez alatt sok kézen ment keresztül az anyag, és készülhetett ebből „kalóz kópia” is, és ki tudja hány másolat. Bizonyos részleteket később aljas sajtótámadásokra is felhasználtak. (Kopácsi Sándor és Vásárhelyi Miklós vallomásainak részletei a propagandafilmben is tendenciózusan voltak kiemelve.)

Mindenesetre a Nagy lmre-film alkotói semmilyen, etikába ütköző vétséget nem követtek el.

Sőt: nagy szakmai gondossággal jártak el. A propagandafilmben például az utolsó szó jogán szóló Nagy Imrébe a mondat felénél beléfojtja a szót a narrátor, és mondja az elítélő szöveget. A film alkotói vették a fáradságot, és a fennmaradt hanganyag alapján szinkronizálták Nagy Imre hangját a folytatódó képhez, és így hitelesítették védekezésének utolsó mondatait.

A Viharos emberöltő c. filmünk az újratemetés és a végtisztesség megadásának napján, június 16-án este nyolc órakor került adásba. Merész döntés volt, de helyesnek bizonyult: a Hősök terén tartott gyászszertartást és délután a 301-es parcellában való újratemetést folyamatos élő adásban közvetítette a Magyar Televízió. De jó és átgondolt volt ennek a napnak a „felvezetése” is. Megvásárolták és műsorra tűzték az újratemetés előtti napokban a Menedékjog c. dokumentumfilm-sorozatot, amelyben a romániai Snagovba száműzött Nagy Imre-csoport életben maradt tagjai emlékeznek az ott töltött évekre. (Vásárhelyi Miklós, Donáth Ferencné, Szilágyi Jó- zsefné, Vas Zoltánná, Bácskai Vera.) Ezeket a filmeket is Ember Judit rendezte.

Közben persze jönnek az újabb és újabb változások. Az MSZMP reformkörei lázas tanácskozásokon követelik az újabb újításokat, az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) résztvevői egyre kiforrottabb elképeléseket dolgoznak ki a változások előkészítésére (választások, alkotmányreform, alkotmánybíróság, stb.). Egyenlő felekként kívánnak

174