Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Simon János: Közép-európai átmenetek vagy átalakulások? - A rendszerváltozások elméleti megközelítése

lévő gazdasági egyenlőtlenség is. A politikai tér ugyan kétségtelenül nyitottabbá és szabadabbá válik, de az emberek percepcióiban a piacgazdaság kiterjedésével a gazdasági egyenlőtlenségek növekedése miatt az új rendszernek nem a nyitottsága, hanem sokkal inkább a zártsága jelenik meg. Egy zártabb gazdasági térben találják magukat, ahol sokkal nagyobbak az emberek közötti anyagi különbségek, sokak számára a politikai kiszolgáltatottságot egyre inkább a gazdasági kiszolgáltatottság veszi át. Az egalitarista rendszerhez (kollektív szegénység) szokott polgárok egy része azt veszi észre, hogy a nálánál gazdagabbakhoz képest az anyagi javak egyre nagyobb arányának használatából ki van zárva. A közép- és kelet-európai országokban sok ember számára a politikai rendszer demokratizálódása tehát kéz a kézben jár a gazdasági rendszer bizonyos értelmű és szintű „anti-demokratizálódásával”. Az új demokratikus politikai osztály feladata többek között az, hogy gondoskodjon arról, hogy ez az érzet a társadalom minél kisebb hányadában erősödjék csak meg, és ne lépje túl azt az optimális határt, melyet az emberek toleranciája még eltűr anélkül, hogy visszakívánnák a régi, tekintélyuralmi rendszert (Simon 2000: 260-286).

Az eddig leírtak alapján kijelenthetjük, hogy a posztkommunista társadalmak demokratizálódása egy sokkal összetettebb folyamat, mint azon tekintélyelvű társadalmak átalakulása, amelyek mindig is a piacgazdaság alapján működtek. Ezáltal a posztkommunista demokratizálódás nemcsak a politikai kapcsolatok hatáskörét és rendszerét módosította, hanem sarkalatos változásokat hozott a gazdasági világba, amelynek következményei számos esetben sértették a demokrácia néhány alapelvét - kizárólagosság, gazdasági egyenlőség, esélyegyenlőség, stb. -, noha az elvek nagyon fontosak a polgárok demokrácia-felfogásában. Láttuk a közép- és kelet-európai posztszocialista országok átmenetének sajátosságait és ellentmondásos jellegét, összetettségét, mely annyira különbözik a dél-európai, dél-amerikai és délkelet-ázsiai országok fejleményeitől.

Összegezve tehát eddigi eszmefuttatásom, a közép-európai régióban lezajlott változások leírására szakmailag kifejezőbbnek és komplexebbnek tartom az átalakulás („transzformáció”) kifejezés használatát, mint az átmenetét („tranzíciót”). Ez utóbbi redukáltabb tartalommal bír, s csak magára a politikai rendszer demokratizálására vonatkozik, de nem a gazdaságra, az életvilágra és a többi területre.

4. A POSZTKOMMUNISTA ÁTALAKULÁS NÉGY FÖ MÁTRIX-ELEME

Az elmúlt 20-25 év a posztkommunista demokratikus átalakulások története elegendő tapasztalatot szolgáltatott számunkra, hogy elhelyezzük a változásokat a nemzetközi demokratizálódás trendjei, és a főbb elméleti rendszerek között, jelenlegi tanulmányom keretei között csak egy rövid áttekintést nyújtok a különböző megközelítések között, amelyeket a legfontosabb szakirodalmak használnak a posztkommunista átalakulás leírására.

Sok tanulmányt szenteltek már annak, hogy dokumentálják a demokratizálódás eseményeit és jelenségeit, de sokkal kevesebbet foglalkoztak a tartalom és a jelentés értelmezésével. A legfontosabb elméleti igényű megközelítések rendszerezését és értelmezését a 2. sz. ábrában foglaltuk össze. Nem foglalkoztunk azokkal az elméletekkel, melyek vagy ellentmondásos megállapításokat tartalmaznak, vagy csak a felszínt érintik, s nem jutnak el a mélyebb összefüggésekhez, azok mozgatóihoz (2. ábra).

10