Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kahler Frigyes: Az igazságtétel igényének megjelenése, az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
szolgáltathatott igazságot. A perek - ide értve a vizsgálati és nyomozati szakaszt is- elemzése hozhatja meg a valós történeti tényállást, amely tisztességes politikai szándék esetén az igazságszolgáltatás szerveire hárult volna. A semmiségi törvények által emelt gát mellett, a ma létező jogorvoslati rendszerben nem jelentéktelen azoknak az 1945-1950 között működött népbíróságok által hozott koncepciós ügyeknek a száma, amelyet egyáltalán nem érintettek semmisségi törvények.46 A kutatások már teljes bizonyossággal tisztázták, hogy az államvédelmi osztályokon, valamint a katonapolitikai osztályokon a legdurvább kényszervallatás folyt, és nem idegenkedtek a bizonyítékok hamisításától sem, ugyancsak ismert a bíróságokon folyó koncepciós pertechnika alkalmazása is.47 Mindezek ellenére a hatályos jog a jogorvoslati lehetőséget a tényálláshoz való kötöttség okán ellehetetleníti. A hosszú időmúlás ugyanis a perújítást - amelynek segítségével - a tényállást felül lehet bírálni, lehetetlenné teszi. 1990-ben még volt rá példa, hogy perújítás segítségével népbíróság által hozott koncepciós pert orvosolt a bíróság.48 A törvénytelenül elítéltek igazságszolgáltatása megköveteli tehát, hogy a nem jogállami keretek között történt bizonyítási eljárást és ítélethozatalt a jogállam igazságszolgáltatása ne kezelje akként, mintha az eljárások jogállami garanciák mellett folytak volna, más szóval nyíljon lehetőség a tényállások felülbírálatára is. Erre nézve- utoljára - 1999-ben tettem előterjesztést az igazságügy-miniszternek, intézkedés azonban a tárgyban nem történt. A semmisségi törvény alkalmazásának tehát van jogállami létjogosultsága, ugyanakkor látni kell azokat a korlátokat is, amelyek gátat szabnak a helyes alkalmazásnak. AZ ELSŐ SEMMISSÉGI TÖRVÉNY ELŐKÉSZÍTÉSE - EGY, VAGY KÉT TÖRVÉNY? Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter - mint fentebb láttuk - az MSZMP KB elé tárta egy semmisségi törvény alkotásának szükségességét, amellyel igazságot kívántak szolgáltatni a koncepciós perekben elítélt állampolgároknak. Miután az MSZMP KB PB 1989. február 7-i határozatát a Központi Bizottság 1989. február 20-21-i ülésén elfogadta, Németh Miklós kormánya 1989. február 22-i ülésén meghozta a szükséges állami döntéseket. Ennek során fölállították azt a jogászokból, történészekből álló tényfeltáró bizottságot (a továbbiakban vegyesbizottság) amelynek feladata volt az 7944-1965 közötti időszak ítélkezési gyakorlatának elemzése - mind történeti, mind jogi szempontból -, de faladata volt az is, hogy javaslatot tegyen azokra az ügycsoportokra, amelyekre a semmisséget alkalmazni kívánják. A vegyesbizottság tagjaira Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter tett előterjesztést és a kormány 1989. április 26-án kinevezte az előterjesztetteket. E helyen a bizottság történetét nem tárgyaljuk, mert az Zinner Tibor dolgozatában részletesen szerepel, de felsoroljuk a résztvevőket.49 A jogász albizottságot Földvári József pécsi jogászprofesszor, a történész albizottságot Zinner Tibor vezette. A jogászbizottság nagyobb létszámát kétségtelenül indokolttá tette az a jelentős mennyiségű peranyag, amelyet egy-egy személynek át kellett vizsgálni. A bizottsági kutatómunka időhatárai - anélkül, hogy hivatalos változtatás történt volna - megváltoztak. Már a munka kezdetén feltűnt, hogy a munkát összehangoló dr. László 124
