Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kahler Frigyes: Az igazságtétel igényének megjelenése, az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
Jenő igazságügyi államtitkár az 1956 októberét megelőző időszakra osztotta fel a munkát. A bizottság jogász tagjai tehát az 1956-os forradalommal kapcsolatos megtorlás bűnügyeinek vizsgálatát nem kapták feladatul és ilyen anyaghoz nem is jutottak hozzá. Tudomásunk szerint - ez a tudomás a munka megkezdésének idejére értendő - olyan semmisségi törvényt kell előkészíteni, amely 1945 és 1962 (valójában az 1963. évi 4. tvr.-ben foglalt közkegyelemig) terjedő időszakra teszi semmissé azokat az ítéleteket, amelyek koncepciós elemeket tartalmaznak. Arra nézve László Jenő államtitkár szintén adott tájékoztatást - ez egybeesik Zinner Tibor személyes visszaemlékezésével50-, hogy a bizottsági munkát 1990. márciusáig le kell zárni. Később ezt a határidőt 1990. január végére módosították. Erről dr. Jakucs Tamástól, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetőtől kaptam tájékoztatást 1989. november elején - tehát az első semmisségi törvény elfogadása után. A bizottság tagjai csupán a sajtóból értesültek arról, hogy „az 1956-os népfelkelésben való részvétel miatt elítéltek rehabilitálásáról szóló előterjesztést” gyorsított ütemben készíti a kormány. Ebbe a munkába azonban a vegyesbizottságnak nem volt szerepe. Azt már csak jóval később tudtam meg - 1991- ben - amikor átvettem az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi Főosztályának vezetését - , hogy folyt a forradalom megtorlásával kapcsolatos minisztériumi vizsgálat. Egy kitöltetlen pótborítékban ugyanis vizsgálati ívek voltak a forradalommal kapcsolatos halálos ítéletekről. Ezekből kitűnt, hogy a halálos ítéletekkel záruló büntetőügyeket átvizsgálták, az ítélet alapján rövid tényállást is rögzítettek. Az anyag töredékes volt, kb. 30 kivégzettre vonatkozott.51 Összefoglaló jelentés vagy intézkedési javaslat nem szerepelt az ívek mellett. A vizsgálatot az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bírák, illetve a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának néhány tagja végezte. Arra nézve, hogy a további érdemi előkészítő munkában kik vettek részt, egyelőre nincs forrásunk. KÖZBEESŐ LÉPÉS, AVAGY A JOGALAP MEGTEREMTÉSE, AZ Új NAGY IMRE-PER Nagy Imre és mártírtársai újratemetését - mint láttuk - a párt először kizárólag kegyeleti kérdésként akarta kezelni, de hamarosan kiderült, hogy ez lehetetlen és szembe kell nézni a Nagy lmre-üggyel, mint olyan politikai kérdéssel, amely nyomasztó teher az MSZMP számára. Februártól - búvópatakként - meg-megjelenik Nagy Imre kísértete, mígnem a KB 1989. május 29-i ülésén már nyilatkozat formájában kell vele foglalkozni. Ügy tűnik, Horn Gyula kapta a feladatot, hogy beszéljen a Nagy lmre-ügyről.52 A kiadandó közleménytervezetről53 kijelentette, hogy „felemás”. A közleménytervezetet egyébként az ülés szünetében osztották ki a KB-tagok- nak, így nem volt sok idejük azt tanulmányozni. A dokumentumot Grósz Károly jegyezte, mint az MSZMP PB javaslatát. A szöveg megállapítja, hogy „Nagy Imre személye, politikai pályája - az MSZMP- ben érvényesülő szemlélet miatt - a legutóbbi időkig egyoldalú értékelést kapott.” Ezután felrója az újonnan alakuló pártoknak és „irányzatok képviselői”-nek, hogy a kommunista Nagy Imre örökségét ki akarják sajátítani. 125
