Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kahler Frigyes: Az igazságtétel igényének megjelenése, az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
Mindez abba az irányba mutatott, hogy az elégtétel megadása törvényhozási úton történjen. Így merült fel - nem csak politikai síkon - a semmisségi törvény megalkotása. Sajátos e körben, hogy a koncepciós büntetőügyek elítéltjeinél a szoros értelembe vett büntetőjogi jogkövetkezmények már régen megszűntek. Az egykori elítéltek ugyanis a semmisségi törvény hatályba lépésének idején jogilag már mentesültek a büntetett előélet hátrányos jogkövetkezményei alól. Legalábbis a jog szerint, mert politikailag gyakran később is hordozták elítélésük súlyát. Figyelemmel kellett lenni arra is, hogy az igazságtételnek van olyan vonulata is, amely nem alakítható - még részlegesen sem - jogi formulává, mindvégig a moralitás keretei között maradnak. Mindezek megjelenítése ugyanakkor lehetséges egy törvény praeambulumában. Az igazságosság, - és a sérelmet szenvedettek sorsának megkönnyítése - azt kívánná: olyan állapotba kell hozni a sérelmet szenvedett polgárt, mint amilyenben a jogsértés előtt volt. Vagyis - a római jog terminológiája szerint in integrum restitutiot - kellene végrehajtani. Ez a formula az igazságtétel érvényesítésére szó szerint aligha adaptálható, hiszen - több évtizedes időszakról lévén szó - valójában az életet kellene megismételni az elszenvedett jogtalanság nélkül. A semmisség intézményének alkalmazása - a magyar jogban - nem 1989-ben kezdődött. A 9590/1945. ME. sz. rendelet mondta ki először, hogy meg nem történtnek kell tekinteni, tehát semmisnek, azokat az ítéleteket, amelyeket az elítéltek szocialista, antifasiszta vagy demokratikus politikai meggyőződésük, magatartásuk vagy tevékenységük miatt hoztak az elítéltekkel szemben.41 A semmisség intézménye tehát azt jelenti, hogy a törvény erejénél fogva (ex lege), meg nem történtnek kell (semmisnek kell tekinteni a terhelt ellen lefolytatott büntetőeljárás egészét - ide értve a nyomozást, a vádemelést és a bírói szakaszban történt valamennyi jogcselekményt A semmisség - miután úgy kell tekinteni a teljes eljárásra, mintha az meg sem történt volna -, ezért fogalmilag kizárja az adott ügy rendkívüli perorvoslattal történő vizsgálatát. A semmisség alkalmazásának kétségtelen előnye, hogy az amorális jogi normák alkalmazásával történő elítélésekre orvoslást nyújt, sőt egyedül ez a megoldás nyújthat orvoslást. Az amorális jogszabályok alapján történő elítélés ugyanis kezelhetetlen volt a törvényességi óvással is, hiszen itt nem a klasszikus értelemben vett »törvénysértő« jogalkalmazásról van szó. A semmisség intézményének ugyanakkor az a természete, hogy lehetetlenné teszi az ügy bíróság előtt történő feltárását, a törvénysértések megállapítását, s így újabb politikai manipuláció melegágyát képezheti. Zinner Tibor meggyőzően bizonyította ezt az újabb joggal való visszaélést a Nagy Imre-pernek törvényességi óvással történő felülvizsgálata, valamint a Mindszenty-per semmisségi törvény alá vonásával történő szőnyeg alá söpréséről.42 Zinner kemény szavakkal és még keményebb bizonyítékokkal mutatja ki, hogy míg Nagy Imre és mártírtársai perének részletes tárgyalása és ezen keresztül valós tevékenységük bemutatása és a diktatúra „ítélkezésének” feltárása érdek volt, ugyanezen erőknek a Mindszenty-perben véghez vitt sorozatos törvénysértésének bemutatása már nem volt érdeke, sőt ellenkezőleg, azt leplezni akarták. 122
