Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről
10 Pajcsics József: Nagy Imre és mártírtársai sírhelyeinek felkutatása (1988-1989), Rendészeti Szemle 1993.10. sz., 80. o. 11 Kulcsár Kálmán i. m. 286. o. 12 L. a korabeli sajtó tudósításait a „moszkvai »ellen«-perek”-ről! 13 Hivatalosan június 6-án jött létre. 14 Magyar Nemzet, 1989. szeptember 28. 4. o. A 301-es parcella. Kártérítés az akasztottaknak. Beszélgetés Dörnbach Alajossal, a T1B jogi szakértőjével [a továbbiakban: Dörnbach interjúi 15 A beszélgetésen részt vett az előadásra engem felkérő Vágó Tibor „helyi” párttitkár, tanácsvezető bíró, valamint Jacsó János vezérőrnagy, elnökhelyettes, a Katonai Kollégium vezetője. Az ’56-ot követő megtorlás során folytatott ítélkezésük 1990-ben vált ismertté előttem: Vágó az LfB-n kilenc, Jacsó hadbíró századosként a Budapesti Katonai Bíróságon öt, utóbb végrehajtott halálos ítéletet hirdetett ki. Nagy múltjának szigorúan titkos vonulatáról 1991-ben értesültem... 16 Szász Béla: Minden kényszer nélkül. Egy műper története. Bp., 1989. Európa - História. A kötet utószavát és a jegyzeteket írta Zinner Tibor. A Mozgó Világ 1988 novemberében közölt részletet belőle, jegyzeteit szintén én készítettem. 17 Zinner Tibor: Adalékok a magyarországi sztálinista perek történetéhez, különös tekintettel a koncepciók keletkezésének politikai és államvédelmi indítékaira, Bp., 1988. Kézirat. 210. o. 18 Az 1980-as évek elején a B. M, azon belül az államvédelmi szervek történetét oktatási célból kutatócsoport kezdte feldolgozni. Ennek munkájába a népbíróságok iratanyagának levéltári ismerője- ként, időszakos közreműködésre kaptam felkérést. L. Magyar Hírlap, 1989. március 25. 3. o. Kormányszóvivői tájékoztató! 19 Kulcsár Kálmán i. m. 289. o. 20 Zinner 2002,15-20. o. 21 LfB TŰK TB. NB. 003/1988. Vásárhelyi Miklós perújítási kérelme. Az 1958-as ítéletkiadmány 1988. július 12-13-án, ideiglenesen volt a tárcánál, viszont 1989. február 13-án már másolatot is kapott Kulcsár. Mindez összefüggött azzal, hogy miután Balogh tőlem megkapta a Nagy és társai-ügy ítéletére vonatkozó írásom, ebből vált (ismét?) ismertté, hogy abból az LfB TŰK ún. házi iratai között ítéletkiadmányok (közöttük az első példány is!) találhatók. Miután Kulcsár elolvasta az ítéletet, ezt követően fordult Grószhoz február 16-án, hogy a párt első embere segítsen neki abban, hogy a B. M. bocsássa rendelkezésre a büntetőper teljes dokumentációját. (Február 13-án a legfőbb ügyész, Szíjártó Károly, valamint Czili is kapott másolatot az ítéletből, miként Grósz és köre is betekinthetett az ítéletek egyikébe (ez utóbbi kölcsönzésnek különben nincs nyoma). Ezek a másolatok az MSZMP KB PB és az MSZMP KB ülése közötti időszakban készültek. Azt követően, hogy április 13-án, Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész büntető-helyettese is másolatot kapott az ítéletből, az április 20-án tartott kormányülésen Németh Miklós utasította a belügyi tárcát, hogy a büntetőperes eljárás anyagát azonnal adja át a Legfőbb Ügyészségnek [a továbbiakban: LfÜ]. A B. M. azonban a felülvizsgálat megkezdéséhez nem adta át a V-150 000 sz., Naggyal és társaival szemben lefolytatott büntetőügy valamennyi (zárt irattárban) őrzött dossziéját, többet törvénytelenül visszatartott. Ezek hiánya nem gátolta az3 LfÜ vizsgálatát, és a legfőbb ügyész június 13-án benyújtotta a törvényességi óvást. Arra, hogy a B. M-ben még számos dossziét őriztek, már az Antall-kormány idején derült fény. 22 Zinner 2009, 23-25. o. 23 LfB TŰK T. Nb. 003/1958/19-21. o. 24 Dörnbach Alajos: A pártállam igazságszolgáltatása és a Nagy Imre-per. in: A per. Nagy Imre és társai. 1958,1989. Szerk.: Dörnbach Alajos, Kende Péter, Rainer M. János és Somlai Katalin. Bp., 2008.1956- os Intézet - Nagy Imre Alapítvány, 27-29. o. Dörnbach ’85-re helyezi a perújítás kezdetét, éveket téved. 25 LfB TŰK Tbt. 3/1988/2. 26 Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere, Bp., 2001. Hamvas Béla Kultúrakutató, 220. o. 27 Az LfÜ is megkapta az elsőfokú legfőbb ítélőszéki perújítási kérelmet elutasító végzést július 13-án azzal, hogy Vásárhelyi fellebbezéséről foglaljon állást. Azt tudomásul vették július 14-én. Vásárhelyit, a nyári szabadságát követően - miután korábban jelezte, hogy fellebbezésének írásbeli indoklásához, érdemi részéhez el kívánja olvasni az elsőfokú elutasító határozat indoklását -, az LfB augusztus 26-án felszólította, hogy szeptember 10-ig jelezze, élni kíván-e ezzel a jogával, mert ellenkező esetben úgy tekinti, mint aki lemondott az irattanulmányozási jogáról. Vásárhelyi élt ugyan a jog biztosította lehetőséggel szeptember 2-án, fellebbezésének indoklását mégsem nyújtotta be szeptember 16-ig. Szilbereky azzal a megoldással értett egyet október 3-án, hogy a fellebbező a másodfokú tárgyaláson fejthesse ki álláspontját, mert azon részt vehet. Október 10-én az is felmerült, hogy amikor Vásárhelyit értesítik a tanácsülés napjáról, tájékoztassák egyúttal arról is, hogy az az előtti 3. napig még 110
