Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről
képviselők, miként a kártalanításról és a sérelmek orvoslásáról szóló országgyűlési határozat-tervezeteket is.118 Egyikünket sem hívták meg a parlamenti ülésre, noha közülünk számosán dolgoztak hittel azért, hogy megalapozhassák a nemzeti megbékélés ügyéhez elengedhetetlen jogszabályt. Lassan teherré váltunk az igazságügyi tárcánál, mert a politikusi rögtönzések mezején egyesek báboknak tekintettek minket, holott szerepünk - és munkánk - pont azt alapozhatta volna meg, hogy ne egy ellen-koncepció alapján, hanem a tényfeltárásra alapozottan fogadhassák el a képviselők a semmisségi törvényeket. Hiába kaptam kézhez „az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról készülő törvényjavaslattal kapcsolatos 1989. október hó 5. napján megtartott megbeszélésről” készült emlékeztetőt,119 sem az LfB, sem az LfÜ illetékeseinek megállapodásához vezető megbeszélése engem nem érintett. Ekkor már azon morfondíroztam, hogy miként fogjuk írásba foglalni a jogász-történész vegyes bizottság tényfeltáró tevékenységéről készülő jelentést, illetve javaslatot, az 1945-1962 (1963) között kihirdetett, jogerős ítéletek felső szintű jogszabályba foglalt semmissé nyilvánítására. Október 14-re elkészült a kétoldalas vázlat.120 Ezt eljuttattam az igazságügyi tárcához. Akkor úgy gondoltam, hogy ha közösen neveztek ki bennünket, munkánkat is közösen kívánják felhasználni. Nem így történt, de ez egy másik történet. JEGYZETEK 1 A tanulmányhoz részletesen felhasználom két írásom vonatkozó fejezeteit. Az egyik: Zinner Tibor: Személyes adalékok (is) az első két semmisségi törvény hátteréhez [a továbbiakban: Zinner 2002]. In: A semmisségi törvények. Büntetőjogi tanulmányok 111. Budapest [a továbbiakban: Bp.], 2002. Kairosz Kiadó [a továbbiakban: KJ, 15-106. oldal fa továbbiakban: o.], a második: Zinner Tibor: Qui prodest? Miért menthette fel a Legfelsőbb Bíróság [a továbbiakban LfB] csak Nagy Imrét és társait, és miért nem Mindszenty Józsefet és társait is a rendszerváltás idején? [a továbbiakban: Zinner 200g] Büntetőjogi tanulmányok X, Budapest, 2009. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 23-40. o. címmel jelent meg. 2 A hátteret részleteiben lásd [a továbbiakban: l] Kulcsár Kálmán: Két világ között. Rendszerváltás Magyarországon 1988-1990. Bp., 1994. Akadémiai K, 286-295. o! 3 L. részletesen: Kárpótlás és kárrendezés Magyarországon 1989-1998, Bp., 1998. Napvilág K, szerkesztette [a továbbiakban: szerk.] Nagy Ferenc és társai! 4 Tagjai voltak: az MSZMP KB adminisztratív területet felügyelő titkára, az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának osztályvezetője, a belügyi s az igazságügyi tárca vezetője, a legfőbb ügyész és az LfB elnöke. 5 A korabeli iratok tévesen írják Kulcsár munkakörét: sem igazságügyi, sem igazságügy-miniszter nem volt, hanem „igazságügyminiszter”-ként vezette tárcáját. Az akkori megnevezését nem használom a továbbiakban. Mindenütt (módosítva az iratok idézeteit is) a mai helyesírást alkalmazom. 6 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára [a továbbiakban: MNL OL] 288. f. 31/V/1. őrzési egység [a továbbiakban: ő. e.], 218. o. 7 LfB Titkos Ügykezelés [a továbbiakban: TŰK] TB. 003/1988. Vásárhelyi Miklós perújítási ügye. Borics Gyula államtitkár kérését teljesítve, Czili Gyula, az egyik legfelsőbb bírósági elnökhelyettes, a Büntető Kollégium vezetője továbbította a tárcához a TB. NB. 003/1958/18. szám [a továbbiakban: sz.]. az egyik ítéletkiadmányt. A tárca másnap visszaküldte. 8 Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye [a továbbiakban: Trhgy.] 1988. Bp., 1989. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó [a továbbiakban: KJK], 260.1988. évi 20. törvényerejű rendelet közkegyelem gyakorlásáról. A kihirdetés napja: 1988. október 6. 9 MNL OL 288. f. 31/V/1. ő. e. 219-223. o. (Az 1989. június 16-án tartandó temetés megszervezéséről az 1989. április 24-én tartott kormányülésen tárgyaltak.) 109
