Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

Június 14-én a Duna Intercontinental Hotelban tartott nemzetközi sajtóértekezleten Kulcsár újra hitet tett azon eltökélt szándékáról, hogy „Magyarországon soha többé senki ne válhasson politikai vagy más koncepciós perek áldozatává”.93

Okkal véltem úgy, hogy mindenképp sietnünk kell, mert a tavasz elment, jönnek a nyári szabadságok, addig legalább a kutatási körülményeket biztosítani kell. Erre sarkalltak a munkatársak is.94 A B. M-be való belépés kérdése június 5-e után rendeződött.95 Mindezt azonban az iratokba való betekintés kálváriája követte. Balogh segítségét kértem június 22-én, hogy a Párttörténeti Intézet Archívumán kívül őrzött pártiratokba betekintést kaphassunk.96 Az első nagyobb sikerünk az volt, hogy az LfB biztosította a betekintést a Demény,97 valamint a Nagy és társai98 büntetőügyét tartalmazó iratokba. így kezdődött a bizottsági munkánk. Túlzás volna azt mondani, hogy örömmel és könnyű helyzetben vágtunk bele. Ráadásul ekkor szűnt meg a bizottság párttörténész tagjainak állása, és hamarosan kénytelen volt kikapcsolódni munkánkból (szomorú családi okok miatt) Izsák, akinek munkafeladatait a munkatársa vette át. Az, hogy engem ez idő tájt, kb. három hónapon át lumbágó kínzott, már szinte fel sem tűnt. Nem lehetett kétséges: tényfeltárás iratok nélkül lehetetlen. Akinek pedig van takargatni valója, annak eleve érdeke, hogy önmagát ne engedje leleplezni. Ebből az egyszerű tételből következett, hogy sem az MSZMP, sem a B. M. iratőrzőinek nem okozhatott megjelenésünk semmiféle örömet. És ők sem szereztek nekünk.

A kutatás pedig nagyon jól indult. Még esküt sem tettünk, amikor az 1. M. Katonai Főosztálya sokszorosított példányban rendelkezésemre bocsátotta a katonai bíróságok által 1945-1962 között elítéltekről készített kimutatását.99 Én a belügyi archívumban is kutattam. Ott hihetetlen szerencsém volt. Ekkor vetette papírra emlékeit Aczél. Voltunk nála a lakásán Szakáccsal. Arra kért, hogy segítsek neki kikutatni az 1949-es lefogására, az 1950-es büntetőperére, valamint az 1954-es felülvizsgálatára vonatkozó iratokat. Az illetékes állambiztonsági vezetéssel elintézte, hogy életemben először kutathattam az ún. zárt anyagban. Ennek révén jutottam hozzá a Rajkkal és társaival, valamint a többi, munkásmozgalmi és államvédelmi vezetővel szemben indított törvénysértő büntetőper iratanyagához, amiket azonnal lemásoltattam az ő (s ennek révén a bizottság) részére (is). Jelentésünk utóbb ezért ismertethette a valóságnak megfelelően a szociáldemokrata, kommunista vezetőkkel szembeni retorziókat, foglalkozhatott kritikusan a ’62-es felülvizsgálattal stb.

Ám a későbbiekben mind a jogászok, mind a történészek tényfeltárása akadozott, mert azt minden elképzelhető módon akadályozták az állambiztonsági és pártiratok őrzői, szemben az ügyészek, bírák és 1. M-beli tisztviselők minket támogató magatartásával. Nagy és társai temetése, majd vádak alóli felmentése, valamint Kádár halála után szinte pillanatok alatt kiéleződnek az MSZMP-n belüli küzdelmek, és a kutatásunkra alapozott felülvizsgálatot, majd a törvényhozás erre épülő eljárását egyesek megkérdőjelezhetik tényfeltáró kutatásunk ellehetetlenítésével.

Az egyházi személyiségek meghurcolását kutató társunk augusztus 20-a után kapta meg kutatási engedélyét, három hónappal azt követően, hogy kérelmezte. Sérelmeink orvoslása a belpolitikai helyzet alakulásától, azon belül a jogpolitikai lehetőségek megvalósíthatóságától függött. Amikor az igazságügyi tárca munkánkat felügyelő vezetőjétől, Lászlótól hathatós támogatást kértem, mert Margit „csak” egyedüli történész volt, és ez a gond többszörösen sújtotta a B. M-ben kutató jogá105