Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről
szokat, azt a választ kaptam, hogy most ne ezzel törődjünk. A tárca ugyanis napokon belül elkészíti, és a kormányülésen megvitatják az ’56-os elítélésekre vonatkozó semmisségi törvényt, amit még október 23. előtt elfogadhatnak a képviselők. A kutatók az ’56 októberét megelőző forrásokban kutassanak - zárta le, ellentmondást nem tűrve vitánkat László. Úgy véltem, hogy az MSZMP archívumában tapasztaltak alapján Baloghot felesleges felkeresnem. Egyetlen kutatókolleginánk kísérlete, hogy ő és a jogászok kutathassanak az iratokban, a napi politikai eseményeknek esett áldozatul. A felülvizsgálati munka során tőle tudtam meg, hogy a jogászok adatlapokat töltenek ki, erről sem a társelnökkel, sem más igazságügyisekkel nem tárgyaltunk. A BRFK részére kiadandó kutatási „parancs” elérését szertefoszlatta az immár egyre gyakoribbá váló, összefoglaló jelentéseket igenlő állandó sürgetésünk, az iratégetést még az általunk szintén tájékoztatott kormány is alig tudta megállítani. A többi történész helyzete sem volt rózsásabb. Amikor Botos és Vértes a kutatási eredményeiket összegző beszámolójukat és a hozzá mellékelt fontosabb iratokat átadták, írásban is rögzítették, hogy „sajnos a kutatás során nem kaptunk engedélyt az MSZMP KB Irodájánál, a Központi Ellenőrző Bizottság Irattárában, a Belügyminisztérium Archívumában lévő anyagok feldolgozására és a Minisztertanács Irattárába a betekintésre.100 Ezzel szemben október 13-án a történészbizottság „munkájának további segítése céljából” megkaptuk a koncepciós büntetőperek felülvizsgálatához (a legfőbb ügyész által addig benyújtott) törvényességi óvások egy- egy példányát.101 A Minisztertanács Irattárának munkatársaitól én viszont minden segítséget megkaptam, az iratmásolást is beleértve. Munkánkhoz hasznos segítséget adott a viszonylag korán, szeptember végén lezárult (a koncepciós büntetőperek felülvizsgálatához végzett) statisztikai adatgyűjtés is, aminek legfontosabb megállapítása az volt, hogy rendszeres adatgyűjtés 1951-től, az 1. M. Statisztikai Csoport megalakulásától áll rendelkezésre. 1945-től 1947-ig csak ügyforgalmi adatokat tartalmazó táblák vannak, 1948-tól 1950-ig az adatgyűjtés hiányos. Az 1951-től meglévő hiánytalan adatoknál gondot okozott, hogy nem egyeztethetők a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállításával, mert annak megjelölését nem tartalmazták. Ennek ellenére a politikai és a gazdasági elítéltekre vonatkozó adatokat a megbízottak kigyűjtötték az Új Magyar Központi Levéltárban.102 Az MSZMP utolsó kongresszusa 1989. október 6-10. között ülésezett, ekkor „jogutód nélkül megszűnt”. Ez idő tájt a Központi Ellenőrző Bizottság Irattárának anyagiban kutattam. A sorsáért aggódó munkatárs is elment a kongresszusra, rám bízta az irattár kulcsát. Én - miután segítséget így nem kaphattam - délben átmentem iratokkal teli aktatáskámmal a „Fehér Ház”-ból az LfB-re, ahol nyomban lemásolták a szükséges forrásokat. Az őrség nem vizsgálhatott meg sem be-, sem kilépésemkor. A KB Irodába nem jutottam el (nem azért, mert rövid ideig tartott a kongresszus), de az ott lévő iratanyagok másolataiból Aczél, illetve barátja, Gyurkó László író révén néhány rendelkezésünkre állt. November 27-én Nyershez kellett fordulnom.103 Az új párt, az MSZP elnökénél is hiába kilincseltem. Mindez már a jövő, a közelgő választások előszele árnyékában történt. A politikai erők között éleződő viszonyok inkább arra sarkallták a volt MSZMP, illetve az új párt vezetőit, hogy miután a második semmisségi törvényt a 106
