Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

törekednek. A H1K által tervezett társadalmi bizottságról - mint illetéktelen - elhárította a véleményformálást.

Balogh egyértelművé tette, hogy szemben a HIK állásfoglalásaival, a kormánynak jogában állt eldönteni, hogy kire bízza ezt a munkát. A történészbizottság tagjainak kiválasztásnál feltétel volt, hogy valamennyi a „XX. századi magyar történelem szakértője legyen”, majd mindehhez hozzáfűzte: „nagyon fontos elv volt, hogy történészként se vegyen részt ebben a munkában az, aki ilyen-olyan oknál fogva érintett az ügyben”. (Később e tételét a kutatásaim alátámasztották.) Szemben a kormány- határozattal, Balogh úgy vélekedett, hogy a „perek felülvizsgálata három évig is eltarthat”. Állíthatom, hogy ez irányú, szakmai, elvi alapokon nyugvó véleményét számtalanszor hangoztatta előttem, ütemterveket sürgetett mind az időrendet, mind a típuspereket illetően. Függetlenül attól, hogy tudta, a tárca megkísérli befejezni a munkát határidőre. Az még legrosszabb álmaiban sem merülhetett fel, hogy egyrészt még ennél is hamarabb kell lezárnunk kutatásainkat, másrészt, hogy hónapokon belül a honatyáknak is el kell fogadniuk a jelentéseinkkel megalapozott törvényt.

Balogh részletezte kiválasztásom hátterét is, leszögezve, hogy nincs szükségem arra, hogy ő a védőügyvédem legyen. Ami lehetőségem megvolt, az „más történésznek is meglehetett volna”. „Nem lehet kétségbe vonni” - állt ki mellettem -, hogy „Zinner Tibor ezeket a kérdéseket jobban ismeri, mint bárki. Többek között ezért is esett rá a választás.”89

Május végén a Recski Szövetség húsz független politikai szervezetet kért fel, hogy támogassák őket Független Rehabilitációs Bizottság létrehozásában. A Recski Szövetség, a T1B és a POFOSZ - Kéri Kálmán, a recskiek elnöke szerint - erre azért kényszerülnek, mert őket „kifelejtették” a hivatalos kormánybizottságokból. Nem értettek egyet a bizottságok összetételével, a kormány kinevezési gyakorlatával, és főleg azzal, hogy a periratok tanulmányozása 1990 tavaszáig tartana. Szorgalmas szakkutatóként bizonyíthatok, de nincs irántam bizalmuk.90 Levelet írtak a kormányfőnek, aki azonban csak később válaszolt. Névsorunkat, szakmai életrajzunk rövid kivonatát rendelkezésükre bocsátotta, bízva abban, hogy aggályaikat eloszlathatja.91

A társelnök nyilatkozatot adott június 2-án, a jogászok első munkaülését követően. Ki tudja hányadszor, de ismét elmondani kényszerült, hogy feladatunk „a késői igazságtétel tudományos - történelmi - jogi megalapozása” és így tovább. A büntetőperek elemzésénél kétfajta csoportosítás lesz. Az időrend alapján (1945-1949, r 949 — 1956 között és 1956 után) három korszakot vizsgálnak a bizottsági tagok. Ezekben az időszakokban eltérő volt a koncepció jellege is, mások voltak az indítékok. Kialakítjuk azoknak az eseteknek a kisebb csoportjait, amelyekben a koncepciót nagy valószínűséggel feltételezni lehet. Meglátása szerint a koncepciós büntetőperekben elítéltek esetében „a félmillió körüli szám sem eltúlzott”. A korábbi rehabilitációkhoz képest az újdonság az, hogy „azt szeretnénk nyomatékkai hangoztatni, hogy ártatlanul ítéltek el embereket”. A másik oldalt, az egyéni felelősséget nem kutatjuk - tette hozzá. „Olyan törvényt szeretnénk megalapozni, amely a koncepciós perek ügyében mindenki számára megnyugtatóan és végérvényesen képes megfogalmazni az utókor ítéletét” - mondotta végül Földvári.92

104