Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről
- az egyházi személyekkel szemben indított büntetőeljárásokat 1946-1962 között Balogh Margit és Izsák Lajos kutatja;- a gazdasági jellegű büntetőperek - tömeges törvénysértések és a kiemelkedő büntetőügyek - 1946-1962 közötti felülvizsgálatát Szakács Sándor végzi;- a katonai büntetőeljárásokat 1948-1962 között Markó György és Szomszéd Imre vizsgálja felül;- az 1953-1962 közötti politikai büntetőpereket - a fentiek kivételével - Botos János, Habuda Miklós és Vértes Róbert vizsgálja. Valamennyi társam állást foglalt abban, hogy a kutatási szabadság biztosítása elengedhetetlenül szükséges. Külön szót váltottunk arról, hogy a munkástanácsok, a nemzetőrség, a politikai pártok, valamint szervezetek létrehozásával összefüggő büntetőügyek koncepciós jellegűek. A szovjet katonákkal szembeni megmozdulások minősítésénél felmerült, hogy azt megelőzően célszerű lenne felső szintű politikai állásfoglalás elérése. A tagok javasolták, hogy gépírást végzők esetében megfontolandó lenne az eskütétel. A T1B május 12-én nyilatkozatot tett közzé, megtalálva az új célpontokat a legfőbb ügyész, valamint a moszkvai magyar nagykövet személyében. Másfelől továbbra is elégedetlenségét hangoztatta, mert a kormány valamennyi tiltakozást figyelmen kívül hagyott. Márpedig „a bizottság legtöbb tagját politikai és szakmai szempontból alkalmatlannak tartjuk a tisztségre - tartalmazta a nyilatkozat -, akiktől nem várható a tények feltárása különböző felelősségek elkendőzése nélkül”. Egy sejtelmes, a közvélemény előtt addig nem ismert tényre is utalt a nyilatkozat akkor, midőn jelezte, hogy „nem tisztázott, hogy az a bizottság miféle hatáskörrel fog rendelkezni”.83 A Recski Szövetség egy nappal később „az áldozatok teljes körű, jogi, erkölcsi, anyagi rehabilitációjának gyors és a független szervezetek által kívánt módon történő eredményes lebonyolítását” szorgalmazta.84 Azt követően, hogy Kulcsár vezetésével május 16-án megtartották a jogászok is első értekezletüket,83 másnap a nyilvánosság elé léptünk: a tárca sajtóértekezletet hívott össze. Ezen László bejelentette, hogy május 5-én a kormány úgy határozott, hogy felállít egy Elemző - Értékelő Bizottságot is Ormos Mária vezetésével. Ennek tagjai Kulcsár (bizottsági alelnök), Király Tibor, Madarász Tibor, Takács Imre professzorok a jogászok, Balogh, Szakács professzorok és Vida István kandidátus a történészek részéről. Ebben a kormányhatározatban öltött testet a két nappal korábban tartott tudományos vitán felmerült javaslat, másrészt e döntéssel, a kormány kompromisszum-készségének, Kulcsár kapcsolatrendszerének köszönhetően nyugodtabb feltételek teremtődtek a munkavégzésünkhöz. A T1B nyilatkozatára válaszolt a miniszterhelyettes, amikor bejelentette, hogy e bizottságnak „az lesz a feladata, hogy szakmai segítséget nyújtson a perek felülvizsgálatára alakult 37 fős bizottságnak, elemezze, értékelje döntéseiket, javaslataikat”. Kuriózum, hogy Szakács mindkét bizottságnak tagja volt. László bejelentette, hogy a T1B kérést juttatott el a bizottságunkhoz: „a birtokukban lévő dokumentumokkal segíteni kívánják a bizottság munkáját, ugyanakkor véleményezni is szeretnék. Erre válasz az igazságügy-miniszter részéről a napokban várható.” A szembenállást az együttműködés kezdetei váltották fel (ennek folyományaként vett részt a történészbizottság beszámolójának 1990-es vitáján Kosáry Domokos). 102
