Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

Nyíri a Naggyal és társaival szemben indított büntetőeljárás és ítélet felülvizsgálatáról szólt. Nem felejthető el, hogy közelgett 1989. június 16-a, s a közvéleményt egyre fokozottabban érdekelték a várható események. Sokan emlékeztek ’56 októberére, a Rajk-temetésre és az azt követő hetekre.

Földvári társelnök közölte, hogy nem egyszerű rehabilitációs eljárásról van szó, azt kell tisztázni, hogy történtek-e törvénytelenségek, ha igen, ezeknek mi volt az oka, háttere, s a munkabizottság következetései után „jogszabályban kell rögzíteni a törvénytelenül meghurcolt, ártatlan emberek jogi, erkölcsi, anyagi jóvátételét”. A felülvizsgálat kiterjed azokra a büntetőperekre is, amelyeknél a politikai felelősségre vonás indítékaként egyértelműen megállapítható a koncepció. Számukat Földvári 30 ezer büntetőügyben jelölte meg. A vizsgálat érinti azokat a büntetőeljárásokat is, „amelyek az akkori jogszabályok szerint köztörvényes bűncselekményeknek minősültek, ezek száma több százezer”. A büntetőjogi bizottság feladata még, hogy felülvizsgálja az 1945-1962 közti időszak törvényalkotását, mert „koncepciós elem a törvényekben is volt”, és elvégzi a jelzett időszak büntetőpolitikai irányításának feltárását.

Én elvi kiindulópontként leszögeztem, hogy fő feladatunk a korszak „büntetőpolitikájának vizsgálata, azzal a politikai háttérrel egyetemben, amely döntési mechanizmusa révén a törvénytelenségek elkövetésére alkalmat nyújtott, és a büntetőügyek lefolytatására is kihatott”. Sajnálatosnak tartottam, hogy szemben a jogászokkal, „több információs anyag nem Magyarországon található, ezért is lesz szükség volt államvédelmisek, bírák, ügyészek meghallgatására”. Példaként említettem, hogy azoknak a büntetőpereknek sincsenek Magyarországon az iratai, amelyekben a SZEB szovjet illetékesei jártak el.

Elmondtam, hogy Várszegi Asztrik, esztergomi segédpüspökkel felvettük a kapcsolatot, és mód nyílik az egyházi levéltárakban őrzött anyagok vizsgálatára is. Válaszoltam az engem ért támadásokkal összefüggő kérdésekre, Beszélhettem arról, hogy soha ’56-tal kutatóként nem foglalkoztam. Ez tény volt.86 Derült égből villámcsapásként ért a hét vége. Memóriámmal addig nem volt baj, a személyem körüli vihart azonban megsínylette. Többször forgattam a koncepciós büntetőperekről írott könyvecskémet, de nem akadt meg a szemem azon, amit észre kellett volna, hogy vegyek. Ezért indulatosan hivatkoztam a sajtótájékoztatón arra, miszerint én soha le nem írtam, hogy „ellenforradalom”. Most kiderült, hogy e brosúra 6. oldalán (Demény szabadulásával összefüggésben, az időpontra utalva, de) azt írtam, hogy „ellenforradalmi lázadás”. S mint utóbb fejemre olvasták, másutt is.8y (Ebben, velem szembeni nyilatkozatukban, igazuk volt a „nyolcakénak is.88)

Május 27-én megszólalt Balogh. A vele készített beszélgetésnek több oka is volt. Visszatért az Elemző - Értékelő Bizottság létrejöttére. A miniszterhelyettest, Lászlót helyreigazította, mert közölte, hogy az újonnan felállított bizottság esetében nem az ellenőrzés a fő feladat, hanem „az információcsere útján kölcsönös konzultációs lehetőség” megteremtése szakmai kérdésekben, valamint a kormány tájékoztatása a munka fázisairól. Megnyilatkozása visszatükrözte az igazságügyi tárca és a közte lévő alapvető ellentétet. „Ez a tevékenység kiegészül a Magyar Történelmi Társulat elnöksége által életre hívott társadalmi bizottság közreműködésével - folytatta -, ami szintén erősíti, hogy a törvénysértések felülvizsgálata a legszélesebb nyilvánosság előtt történjék.” Ők szakmai segítséget ajánlottak fel, és nem ellenőrző szerepre

103