Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

hazai78 és külföldi79 támadások célpontja leszek. Az engem ért támadások mellett a bizottságot is célba vették - Kulcsár szerint azért mert azt gondolták, hogy min­den büntetőpert megvizsgálunk, és „személyre szólóan” döntünk arról, hogy az egy­kori büntetőeljárás vagy ítélet koncepción alapult-e vagy sem.80 Hónapokon belül - és évekkel később - a kutatásaim során rájöttem az iratokból a sajtó egyes (nem érdektelen) képviselői útján vagy szervezetek megnyilatkozóitól származó, velem összefüggő támadások hátterére. Annak idején megfogadtam, mi több, eskü is kö­telezett rá, hogy az egyes büntetőügyekben résztvevőkről nem beszélek sem az il­letők életében, sem haláluk után. Ráadásul a miniszteri engedély is csupán arra szólt, hogy a kutatás során szerzett, általánosítható tapasztalatainkról tájékoztat­hatjuk a közvéleményt. A tényfeltáró kutatásaim során derült fény több, velem szemben állást foglaló (vagy közvetlen hozzátartozója) múltjára, akik nyíltan, nevüket vállalva bíráltak, vagy a már jelzett szervezetek neve mögött húzódtak meg. Tetteik ártatlanok meg- hurcolásához vezető - párttitkári- és egyéb -, állampolgári feljelentések, rágalmazó tanúvallomások, fogdaügynöki és ügynöki jelentések tucatjai voltak. Az már a tör­vénytelenségek csúcsa volt, amikor az egykori államvédelmis „vizsgáló”-tiszt még a hadbírósági tanács ülnöke is lett, hogy kihallgatottja szereplését az utolsó pillanatig ellenőrizhesse. Mindezek arról győztek meg, hogy a velem szembeni indítékok szá­mos, nem csupán szakmai ok mellett félelemből is táplálkozhattak, mert feltételez­hető volt, hogy levéltári és egyéb ismereteimmel bizonyos múltbéli dolgokat megtalálhatok és felismerhetek. Szerintem az igazi támadási okok itt keresendők. Az országgyűlésben Kulcsár, majd sajtóértekezleten a kormányszóvivő állt ki mellettem.81 A kormány a maga részéről - valójában kinevezésemmel - lezárta a kérdést, nem hagyta magát eltántorítani, egy-egy megállapodásra azonban (mint az majd kitűnik) hajlandónak mutatkozott. Április 26-án kinevezte a történészbi­zottság kilenc és a jogászbizottság huszonhat tagját.82 A részemről máig nem ismert, színfalak mögötti kártyakeverést mutatja, hogy a szeles időben a Parlament előtt, az esküre várakozva beszélgettünk Szakáccsal és Izsák Lajossal, amikor odatoppant elénk Balogh Margit, és közölte, hogy ő is a történészbizottság tagja. Én akkor lát­tam először. (Később, köztünk végzett munkájával, a feldolgozást gátlók tényszerű kritizálásával, forrásokért folytatott küzdelmével őszinte elismerést aratott.) Az es­kütétel a kormányfő jelenlétében zajlott. A Minisztertanács elnöke előtt elmondott eskünk szövege így hangzott: „Én... esküszöm, hogy a büntetőügyek felülvizsgálata során részrehajlás nélkül, az igazság feltárására törekedve fogok eljárni. Az állam­titkot és a szolgálati titkot megőrzőm.” Nem tehettem mást, mint azt, hogy a minket zavaró körülmények ellenére, május 8-ára összehívtam az első értekezletet, amelyen a „bizottság működésével, kutatási módszereivel összefüggő feladatokat” rögzítettük. Tájékoztatást adtam az előzetes politikai döntésekről, az igazságszolgáltatási premisszákról. A tematikus és időrendi bontással valamennyien egyetértettünk. Döntöttünk arról, hogy- az 1946: Vll. te. hatálya alá tartozó bűncselekmények vizsgálatát az 1946-1949 közötti periódusban Svéd László végzi (politikai pártok, egyesületek és frakciók tag­jaival szembeni indított büntetőügyek; izgatás, szervezkedés stb. fiatalkorúakkal szemben lefolytatott büntetőperek); 101

Next

/
Thumbnails
Contents