Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Kelemen Erzsébet: A szó megvonása
KELEMEN ERZSÉBET A szó megvonása KONKRÉT KÖLTÉSZET, LETTRIZMUS ÉS K0NCEPTUALIZMU5: HÁROM IRÁNY EGYETLEN KÖTETBEN (L. Simon László, ISBN 963 7596 26 7) L. Simon László a (visszavonhatatlanul...) című nyitókötet konkrét költészeti kezdeményezései, valamint a nemzetközi és a magyar irodalomban egyedülálló lettrista vizuális kompozíciói, az egy paradigma lehetséges részletének grafémaelemei után olyan művel jelentkezett, amely a konkrét költészeti és lettrista kezdeményezéseket megőrizve a konceptualizmus műfaji sajátosságait is megjeleníti. Ez utóbbi műfaji megnevezés, behatárolás viszont önkényesnek is tűnhet akár, hiszen önmagában a concept art meghatározása is számos problémát vet fel.' Az eredetileg a művészet analitikai-elméleti vizsgálatával foglalkozó, a művészet-fogalommal operáló jelenségnek a klasszikus értelemben vett definiálását ugyan többen megkísérelték már, de ebben a törekvésben csak a meghatározások különbözősége és az alkotók eltérő besorolása figyelhető meg leginkább.2 így például, ha a concept art egyik megteremtőjének és teoretikusának, Joseph Kosuthnak a meghatározását fogadjuk el, amelyben a művészet önvizsgálatát hangsúlyozza, akkor csupán őt és a vele rokon alkotókat tarthatjuk konceptművészeknek. Viszont az irányzat megteremtőit zárjuk ki akkor, hogyha a koncepciót nem teoretikusan, hanem gyakorlati oldalról, csupán a fizikai megvalósulás szemszögéből értékeljük. Ehhez az elgondoláshoz tartozó tábor ugyanis szabadságként értelmezi a konceptualizmust. Olyan lehetőségként, amely a megvalósítás, a kivitelezés korlátáit feloldja, vagy teljesen megszünteti. Hajdú István ezért „mind az elméleti, mind a gyakorlati munkával foglalkozó művészeket” a concept arthoz sorolja, hiszen alkotásaikban „a koncepció, a művészi elképzelés prioritása vitathatatlan a materiális megjelenítéssel szemben”.3 Siegfried J. Schmidt szerint az, hogy hogyan néz ki a mű, hogy milyen alakot ölt, nem fontos. Az sem számít igazán, hogy a néző - ha megtekinti a művet - megérti- e a művész koncepcióját. A műnek ugyanis a gondolattal kell kezdődnie, s maga a gondolat - még akkor is, ha nem lesz láthatóvá -, éppen annyira műalkotás, mint bármilyen befejezett produktum. A fogalmi művészet azért jön létre, hogy a nézőnek az elméjét kösse le, s ne a szemét vagy az érzelmeit szólítsa meg.4 Tony Godfrey a conceptual artról szóló monográfiájában fel is teszi a kérdést: „ha nem lehet közvetítő eszközzel vagy stílussal definiálni, akkor hogyan ismerhetjük fel” az ilyen műalkotást? Segítségül a conceptual art négy formáját különíti el: a „készárut” (readymade), amely a külső világból származik, s művészeti tárgynak feltételeznek, megtagadva a művészeti tárgy egyedülállóságát és a művész kezének szükségességét; a „beavatkozást” (intervention), „amelyben valamilyen kép, szöveg vagy dolog egy szokatlan kontextusba van elhelyezve”; a „dokumentációt” (documentation), ahol a műalkotást, a koncepciót vagy a cselekményt feljegyzésekkel, térképekkel, diagramokkal vagy fényképekkel látják el, s a conceptual art negyedik 142
