Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Czakó Gábor: Aki Istennel sem állt szóba
[ZAKÓ GÁBOR Aki Istennel sem állt szóba Az egész világon csak mi emberek tudunk Istenről. Talán tévedek, de az ún. tudományos fantasztikus - értsd: tudománytalan és képzelőerő nélküli - filmekben nemigen láttam Isten-ismerő emberszerűségeket. Mi több, Istennek néhány vonását is ismerjük a Szentírásból: a jóságot, a szépséget, az igazságot és a szeretetet. A Nagy Négyest. A szerétéiből fakad a másik három, sőt Isten további tulajdonságai is, például az irgalmassága, vagy éppen a humora. A Nyolc boldogságot nézve tudjuk, az Úr nem kért tőlünk olyasmit, amit ő maga ne vállalt volna. Lám, Jézus lelki szegény volt, mert az Atya iránti föltétien engedelmességben élt. Szerette az embert, ezért szomorkodott Lázár halálán, ezért esett meg a szíve az éhesek láttán. Ezért volt szelíd még a hóhéraival is. Éhezte és szomjazta az igazságot, senki, még Pilátus előtt sem engedett belőle, lrgalmazott a betegeknek, az idegeneknek, tiszta volt a szíve: imáiban mindig látta Istent. Kínzóival is békességes volt, miközben őt az igazságért üldözték, és hazudozva minden rosszat fogtak rá. Ilyenkor, Húsvét előtt, amikor böjtölünk - böjtölünk? - legalább két okból tesszük ezt. Egyrészt, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, másrészt, hogy urai legyünk testünknek. Szent Ferenc szavával: szamár testvérnek, ami hordoz minket. Vagy inkább aki? Netán ő a főnökünk? Oda megy-e, ahova szeretnénk, vagy nyargal velünk a vak világban, amerre neki tetszik? Egyáltalán, igyekszünk-e valahová, vagy inkább sodródunk? A lehetőségeknek nevezett kapukon szivárgunk innen-oda, onnan ide, ahol szárazabbnak látszik a kóró és szúrósabbnak a bogáncs? Hiába, szamár testvérnek ilyesmi való, de ő nem tudja! A zsenge fű, az ízes lósóska és papsajt halálos veszedelem számára, mivel nem szúrja, gyötri, dömicköli eléggé ínyét, szájpadlását. Mindez dagadni kezd, amíg nyelvét dugóvá nem szorítja, és meg nem fullad szegény pára. Ha nem jön időben a gazda a hegyes kacorral, s nem vágja föl kíméletlenül a nyirokkal telt szájpohokat. Test testvérünk szaladozásra meglehetősen alkalmas, de csak szoros gyeplővel, és pálcával, mert önmagára is veszélyes tud lenni. Szeret tilosban csatangolni. Ha ráfizet, sem lankad, nekivág újra meg újra! Még emlékezetesebb szokása csökönyösen lecövekelni: oda aztán nem! Oda soha! Akkor se, ha ott az üdvösség terem! Első nagyböjti gyakorlatunk legyen a test-testvér megismerése és betörése. Értsük meg, hogy milyen ő, és tanítsuk meg: arra rendeltetett, hogy bennünket hordozzon, oda vigyen, ahova parancsoljuk. Akkor is, ha nem tetszik neki. Persze meg kell adni neki a járandóságát, de innentől kezdve mi parancsolunk, mert többek vagyunk a bennünk lakó állatnál, sőt a bennünk lakást kereső démonnál is. Jó megjegyezni, 46
