Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista
be a főnöknek, aki úgy érezte, igazam van. Kiadta egyik munkatársának a dolgot nyomozásra, és a vizsgálat megerősítette azt, amiket írtam. Később alkalmam volt olvasni Gábor Andor véleményét az ügyről. Ezt írta: ’Királyhegyi nem ellenség, hanem humorista...’ Azt hiszem, ez döntötte el a dolgot, vagyis azt, hogy tizenhét hét múlva hivatalos értesítést kaptam Cziráky elvtárs aláírásával, amelyből megtudtam, hogy elhagyhatom Adácsot és visszaköltözhetek Pestre, de a régi lakásomat nem foglalhatom el. (A valóságban az történhetett, hogy Gábor Andorhoz eljutott Királyhegyi segélykiáltása, és felhozatta őt Adácsról, a kitelepítésből. A Szabad Népnek küldött levelet a hetvenes években találta ki a humorista, életrajzának színesítésére. Se non é vero, é ben trovato.) Hogyan élje az átlagemberek viszonylag kockázatmentes, rejtőzködő életét, úgy, hogy közben jelen legyen a nyilvánosságban, és az írásai visszhangot keltsenek? Miképp olvadjon bele a tömegbe úgy, hogy mégiscsak megmutassa magát? Miképp legyen egyszerre senki és valaki? Ezt a lehetetlen kérdést a Párt tette fel neki, és hozzá hasonlóan a kor többi toliforgatójának, aki a kulturális élet felszínén akart maradni. A humorista a maga módján talált megoldást a problémára. Szerkesztette az egyre förtelmesebbé váló Ludas Matyit, de keveset publikált benne. Nagyritkán azért ka- nyarintott egy-egy rövid, politikamentes humoreszket, melyet még Karinthy is vállalt volna. Mint ezt, melynek a Beszélgetés ebéd közben címet adta. Előrebocsátom, hogy az alábbi drámai riportban egy csomó hangutánzó szó szerepel. Ezek jórészt saját szüleményeim, s velük próbálom érzékeltetni (mert megfelelőbbnek híjával van nyelvünk), hogyan hallatszik, amikor a kövér Szekerczei éhesen és jó étvággyal paprikás csirkét eszik. Tudniillik erről van szó: ebédeltem éppen a sarki vendéglőben, amikor a kövér Szekerczei bejött, és a régi ismerős jogán mellém ült. Rendelt egy paprikás csirkét, s kijelentette, hogy mesélni akar nekem valamit.- Ne haragudjék, hogy ebéd közben beszélek - szólt mielőtt hozzáfogott volna -, de nagyon éhes vagyok. Ezek után belekezdett a mesébe és a csirkébe.- Tegnap délután fél ötkor csámcsámcsámcsám csemcsemcsemcsem találkoztam a Duna csemcsemcsámcsám korzón doktor Hédervárival. Azt hiszem, maga is tudja róla, legyen szives, adja ide a sót, köszönöm, hogy egy ügyes ember, aki gnyugynyugnyugnyu gnyagnyagnyagnya minden csemcsem helyzetben csámcsám feltalálja magát. Ennek a Hédervárinak rkuty rkuty rukaty van egy csám rukaty csemrukaty csám rukaty esem rukat régi szerződése csemcsem forróbb is lehetne, na mindegy, csemcsem csámcsám, amit most ez a Héderváry szeretne, kisasszony, még egy zsemlét, cedálni a pártra, mert tessék, egy forint, azt hiszi, hogy akkor csem- csemcsem gnyugnyugnyu át tudja mente csámcsám ni a vágyó csámcsámcsám nát. Erre persze én azt mondtam neki, főúr, egy pohár sört, csemcsemcsem csámcsámcsám, szóval azt mondtam neki, hogy esem esem rukaty csámcsám rukaty csam rukaty csám rukaty guluguluguli, de jó hideg, hogy nézze, hédervári, ha maga csemcsem csámcsám csemcsem csámcsám.... Itt tartott, mikor főbelőttem magam. 94
