Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Sarusi Mihály: Ha Ördögh mondja

iratot. (Talán meglep: amit eleddig olvashattam a Hanyattúszásból - vita ide vagy oda sorsnovellábbnak tűnt, mint ez a rész-egész. Pedig ebben is ott a sors, a személyes és a társadalmi, mégis - a többi fölkiáltó-jelesebben kész volt, mint ez. Emö- gött mintha három pont lenne, s néha közbül is. Jelzed is többször, amikor hősöd - magát is jellemezve kiszól hozzád: mennyit fizetsz neki... Árulkodó kérdés, kíváncsivá tesz a figurára, de az visszaszorul az emlékezésbe, pedig vélem, legalább ilyen tényszerűen kvaterkázna is...) Ezzel együtt és ettől függetlenül köszönöm. S itt muszáj kitérnem, megállnom. Negyedik számunk perceken belül kijön, ötödik nyomdában - a hatodikat (a nyolcvanas évekről, azaz napjainkról) most véglegesítjük többszörös anyagbőviben. Vagyis: fizikai képtelenség ebbe a hatodikba beillesztenünk a kéziratodat. (Miként észrevehetted; szerkeszteni próbáljuk számainkat valami gondolat köré.) A jövő pedig abszolút bizonytalan, sajnos. Ez évben naiv Don Quijoté-k voltunk, fedezet - költségvetés - nélkül indultunk (a laptulajdonos nem gazda, csekély, kb. 1/5-öd részét ’biztosítja a költségeknek, azt is támogatás gyanánt), és kalapoztunk. Ez az oka és a magyarázata annak, hogy a kolofonban egyre nagyobb a ’lista’ - egy-egy ’támogató’ azonban elképesztően szerény összeget ad, néha csodálkozunk is, hogy eddig megjelentünk 3000 példányban. (Egyetlen számunkat kb. 20 forintért állítja elő a nyomda - önköltségesen, ezzel támogat - a 12 forintos eladási ár ellenében. Egy szám bruttó költsége - mindent, ami elképzelhető, beszámítva - nem több 40-50 Ft-nál. Igaz, a saját munkánkat szinte nem számítjuk, már-már mi fizetünk azért, hogy lehetünk. Mindenesetre: más folyóirataink egyetlen számának bruttó költsége 100-200-300 Ft! Ezt jellemzésül írtam: így létezünk, s emiatt bizonytalan a jövőnk. Ha nem sikerül létbiztonságos fedezetet találnunk - lehúzzuk a redőnyt, mert felelőtlenség lenne ugyanilyen körülmények között folytatni. (A koldulás és a pénzhiány végképp amatőr körülmények közé kényszerítene.) S ezek után talán indokolnom sem kell: miért is volt a kitérő. Ha leszünk - kéziratodnak is lesz helye. De amíg ezt nem tudhatjuk bizonyosan, nem ígérhetek. Sajnos. Bízni ugyan bízom, de már nem vagyok Don Quijote. Emiatt írtam le - válaszul kéziratodra, mik is az esélyek.

Egyébként: számtalanszor az eszembe jutottál levélvitánk miatt a ’Sztálin-had- járat’ olvastakor. Egyelőre - bármilyen lett-légyen is a jogos közhangulat - kitartok vélekedésem mellett. Hiszem: EMBERNAGYOK között nincs és nem lehet minőséget jelző sorrend. De EMBERSZÖRNYEK közt van. (Daniénál is vannak bugyrok...)... Barátsággal: Ördögh Szilveszter”

A HANYATTÚSZÁS c. kisded beszélyfüzérünkből való A határvadász nevezetű elbeszélés, amelyről itt szó van. Ez jelent meg először a Tekintetben mitőlünk, 1989 Mindszent havában (azaz esztendőre rá, hogy elküldtük). A vita pedig köztünk - mint Szilveszter említi - arról is folyt, vajh joggal írtuk-é le egyformán bűnösnek Sztálint, meg Hitlert... (Hogy Leninről már valóban szót se ejtsünk.)

Levélvitát említ... Eszerint további leveleket is kaptam tőle? Csak azoknak nyoma veszett.

Érdekes; (látszat szerint) (vagy tán valóságosan is) a hatalom embere, ugyanaz a hatalom mégsem úgy segíti, ahogy elképzelné - kívülről (jó messziről) - az ember.

Szereplőnk (a határvadász) valóban fura ember volt! Eredetiben. Hogy mi lett belőle... Mi lehetett volna... Ennyire - annyira (e beszélykére) - futotta; ennyit engedett magából kiszedni. Ennyire engedett magához közel. Alig. Ráfogni meg... nem

187