Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Czetter Ibolya: Szóval győzni, meggyőzni
vagy implikált jelenléte a viselkedést, a gondolatokat, érzéseket, szándékokat. Az elsődlegesen pszichológiai irányultságú vizsgálatokat a tudományág a kulturális vagy társadalmi hatásokkal, változókkal együttesen próbálja értelmezni, s ennek alapján leírni a mindennapi tudásunkban rejlő tapasztalatokat, magyarázatokat. Az emberek közti interakcióra legalább három szinten kereshetünk indoklást: a társadalmi rendszer és annak normái miképp határozzák meg az emberi viselkedést (a társadalmi osztály, faj kihatásai), az egyén nézőpontjából (neveltetés, intelligencia, megjelenés, külső megjelenés, egyéni beállítódásaink stb.) adódó lehetőségek is szerepet játszanak abban, hogy milyen viselkedést folytatunk, illetőleg az interakciós folyamatok tanulmányozásából (szabályszerűségek, elvárások) is levonhatunk számos következtetést. A társadalom rendszerei interakciók folyamán alakulnak ki, kapnak megerősítést vagy tiltást, s énképünk is a társas érintkezések során alakul, változik. A társas interakciók sikere érdekében pontosan kell észlelni és jelezni a másik ember viselkedését, jól kell kommunikálni szándékainkat, érzéseinket stb. Fel kell készülni arra, hogy milyen körülmények közt valószínű, hogy engedelmeskednek, alkalmazkodnak, állnak ellent vagy változtatnak véleményt. Mielőtt egy adott üzenet kibocsátása mellett döntenénk, stratégiai szempontból sok mindent végiggondolunk, eltervezünk. Közléseink java része valamilyen hatásszándékkal cél elérését szolgálja. Ezek egyike a benyomáskeltés, amellyel a választott regényrészletben Franciska is próbálkozik. Mindenki fölé helyezve önmagát igyekszik pótolhatatlannak, utánozhatatlannak tűnni. (Én leszek a legszebb...S én felkínálom neked ezt a szépséget és összhangot, mellyel megajándékozott és megvert a teremtő., én voltam az igazi...a teljesség, az élet...) F. megpróbál a feltételezett elvárásoknak megfelelő szereprepertoárt felállítani. Goffman vezette be az úgynevezett „dramaturgiai modell” kifejezést, amelynek alapgondolata, hogy az emberek társas szituációkban a színház metafora alapján különböző szerepeket próbálnak meg eljátszani, válogatott forgatókönyvek alapján, amelyhez díszleteket, homlokzatot, maszkot terveznek. Az öltözék, a viselkedési stílus, a kiejtés, a szókincs mind-mind része a színjátéknak. A benyomáskeltés mesterének pontos fogalmakkal kell bírnia arról, hogy a különböző helyzetek mit követelnek meg. Leggyakrabban olyan alakítást választunk, amelyik partnerünk elvárásainak a leginkább megfelel. Ez a modell bizonyos értelemben érintkezik a Bell féle „hallgatóságra tervezés” modelljével (Bell 1984, 2001), amely Giles beszédalkal- mazkodás-elméletén nyugszik. (Bővebben lásd Bartha-Hámori 2010), s központi gondolata, hogy a beszélő a hallgatóság igényeihez, elvárásaihoz dinamikusan idomul az interakció során. Bár a regényben a beszélő (Franciska) megszólalásmódja mindvégig ugyanolyan regiszterben marad, stílusára nem abban az értelemben hat ki a címzettel való viszonyváltozás, hogy beszélői stílushasználata átalakulna (az mindvégig ugyanolyan emelkedett, választékos, keresett marad), hanem inkább retorikai eszköztárából, a meggyőzési kelléktárból történő választásán, változásán (pl. a kérdésalakzatok szerepmódosulásán), másképp mondva regiszteren belüli modorváltozásán vesszük észre a hatást. A szerelmi történet forgatókönyvében a teljes önfeladásig kínálja fel önmagát F. (írástudó leszek, szép leszek, ravasz leszek, kerítőnő leszek, mindent megtehetsz velem, a legszemérmesebb nő leszek, kacér és elvetemült leszek, trágár leszek...). Az „első felvonásban” F. forgatókönyvében a csábítás kelléktárát kell felvonultatnia. Fogadkozik, ígér, ajánlkozik, vallomást tesz. Számos, úgynevezett kapcsolati forgatókönyvet felkínál, amelyre C. a kevés szóval felel. A 166
