Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Czetter Ibolya: Szóval győzni, meggyőzni
[ZETTER IBOLYA Szóval győzni, meggyőzni A VENDÉGJÁTÉK BOLZANÚBAN CÍMŰ MÁRAI-REGÉNY RÉSZLETÉNEK RETORIKAI ÉS KOGNITÍV SZEMPONTÚ VIZSGÁLATA 1. A Márai-életmű egyik csúcsteljesítményeként számon tartott híres Casanova-re- gényben két részlet foglal el stilisztikai-retorikai szempontból tekintélyes, különös figyelmet megillető helyet: az egyik Franciska Casanovának küldött egysoros, majd öt regényoldalon át, a kézbesítő, Párma grófja által nagy gonddal értelmezett levele, a másik Franciska és Casanova éjféli szópárbaja, amelyet a szerződésben rögzített feltételeknek megfelelően jelmezben, álarcban vívnak meg. A dolgozat ez utóbbi fejezet retorikai remeklésének kérdéseivel foglalkozik, a csábítás nyelvi logikájának, eszközeinek retorikai összetevőit, stílussajátosságait kívánja feltárni az első fejezetben. A jelenet a krízisregényekből jól ismert áriázás megoldásával él, két, mindenre elszánt protagonista összecsapását, „dialógusát” vagyis inkább áldialógusát ábrázolja, akik közül inkább csak az egyikük aktív, a másik fél szinte alig szólal meg. Érdekes, fordított szituációval találkozunk a regény lapjain: nem a klasszikus szabályoknak és előzetes tudásunknak, feltevéseinknek megfelelően alakul a forgatókönyv, hiszen Casanova, a hódító, a sármőr, az igéző és csábító férfi női szerepben kénytelen a visszafogott, tartózkodó, hárító, majd lemondó szerepet játszani, míg Franciska, a szerelmes nő, férfinak öltözve uralja a helyzetet, ő válik az udvarló, a kísértő démoni figurájába bújva a csábítás szirénhangjainak megszólal tatójává. Különös, rendhagyó szerepjáték veszi kezdetét - Franciska, aki eredetileg is kezdeményezője a találkának, felkeresi Casanovát, mert a végzet elől nem menekülhet el, számára ő az igazi. Az alakítás éjszakáján szerez tudomást férje ármányáról, aki a levelet kézbesítvén alkut követel és köt a vetélytárssal. A szoknyavadászt vendégjátékra szerződteti, amelynek értelmében egyetlen éjszaka leforgása alatt kell meghódítania és kiábrándítania szíve hölgyét, aztán mindörökre el kell hagynia Bolzanót. A gróf parancsára egyetlen éjszakán át kell megélniük a szerelem minden arcát: a teljes odaadástól a kiábrándulásig, hogy aztán Franciska a szívtipróval megélt lázadását, kalandját követően megbékélt szívvel térhessen vissza otthonába, az öreg férj által kínált rendbe, biztonságba. Franciska fordulatot visz a történetbe: kijátszott, sértett félként magához ragadja a kezdeményezést. Nem engedi át Casanovának a szó és a hódítás erejét, így válhat csak irányítottból irányítóvá, kiszolgáltatottból dominánssá. A szerep és személyiség ugyanakkor nem válik el ily magától értetődően, ahogy erre Láng Gusztáv (2000: 75-83) rámutatott: az elhangzó, őszintének hitt vallomásokról legalább annyira elmondható, hogy szerep- adekvát hazugságok, amelyek igazságtartalma valójában ellenőrizhetetlen. Motiválja bár a konfessziókat a szenvedély avagy a bosszúvágy, a retorikai produkció lenyűgöző, s lett légyen bármi a hátterében, meggyőző erejének indokait érdemes firtatni. Rónay László monográfiájában (2005: 277.) a stílus tűzijátékának nevezi a szereplők beszéd- és írásprodukcióját, s Kenyeres Zoltánt idézi: „Márai írás157
