Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Borbély László: Pokolkörök

- Miért lennél? A gyerek elfér velünk egy szobában, külön szobád lesz, a körfolyosóra nyílik az ablaka, bármikor lefalcolhatsz. Tudod, hogy mennyire irigyellek érte?- Éreztem én, hogy nem találod a helyed otthon. Persze a húgom mellett nem könnyű. Anyám természetét örökölte, apámnak is ez volt a keresztje. Elviselhetetlen.- Téged nagyon szeret. Nem is hallottam még ilyenről, hogy két testvér így szeresse egymást.- Ezt tudod vagy gondolod?- Tudom. Tegnap is mondta. Hiába a húgod, az anyádnak is tekinti magát. Annak ellenére, hogy mi mindenen mentél keresztül.- Mennyit tudsz te erről, Fecsó?- Én erről sohasem kérdeztem a húgodat. Beértem annyival, amennyit elmondott, hogy te ártatlan vagy.- A börtönben kevés olyan emberrel találkoztam, aki ne vallotta volna ártatlannak magát.- Nem a bírói hivatást választottam, nem az én dolgom eldönteni. Hiszek a húgodnak, szeretem.- Nem vagyok ártatlan, Fecsó. Ha az lennék, nem ítélnek halálra. Aki üldögél a folyóparton és nézi a vizet, azt nem lehet bitófára juttatni, azért el kell követni valamit. Hogy halálbüntetés jár-e érte, az más lapra tartozik.- Furcsállom, amiért így beszélsz, ahelyett, hogy mentenéd magad.- Mit tudnak velem csinálni, Fecsó?- A halálbüntetést már eltörölték.- Attól még halálra ítélhetnek.- Vagy életre, és nem hagynak élni, így legalább lesz összehasonlítási alapod, hogy melyik a rosszabb.

A közeledő villamos hunyorgó fényei fekete-fehér emlékképeket hívnak elő Csokonai tudatából, amelyikre szembogara fókuszál, azon megmozdul a múlt.

Nyolcvankilenc decemberében egy fővárosi laktanyából teherautókon indultak Erdélybe. Gyógyszereket és élelmiszercsomagokat vittek Temesvárra. A teherautók ajtaján vöröskereszt volt, senki sem feltételezte róluk, hogy valójában terrorelhárí- tók. Mikor az erdélyi magyarok meglátták őket, már messziről integetni kezdtek, azt hitték a szeretetszolgálat munkatársai. Alig pihentek, szinte állandóan úton voltak, annyira elfáradtak, hogy alig érezték a lábukat, a csípőjükön ültek.

Nagyon messze, a látóhatár peremén települések álltak lángban, az utcákon rémült asszonyok és gyerekek sikoltoztak. A szenvedés lüktetett, sosem hallottak csendet, mindenfelé sírt valaki. Megkínzott magyarok dülöngéltek jobbra-balra.

Ha megálltak, azonnal éhenkórász kölykök sereglettek köréjük. Csokonait kinézte magának egy fekete, göndör hajú kamasz fiú és nem hagyta békén. Mikor vizelni ment, a nyomába szegődött, és magával hurcolt egy két-három évvel fiatalabb lányt is.

Csokonai bakancsa kellett volna neki, és a lány testét kínálta érte cserébe.

127