Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Dr. Kulin Sándor: Emlékeim a II. világháború idejéből

neknek. Ezután a háziak is reggeliztek. Ezután tartálykocsiba szivattyúzták az udvaron levő föld alatti tartályból az istállóból oda befolyó trágyalevet és a frissen vágott kaszálót ezzel megtrágyázták. Majd a zárt udvar közepén álló hatalmas trágyadombra hordták az istállótrágyát. A trágyázott réteknek köszönhetően, tavasztól őszig gyönyörű csiperkegombát tudtunk szedni. Ugyanis a fűvel fedett réteket is trágyázták, a füvet levágva szénát csináltak télire. Ez három napos munkafolyamat volt, géppel levágás, délután forgatás, másnap ismét, hogy száradjon, majd összegyűjtés és behordás. Ez volt az első munka, amelybe bekapcsolódtunk. De nyáron már a kézi aratásban is részt vettünk. Apám és én vágtuk a rendet, anyánk és Kati húgom szedte a markot. Nem volt szükségünk altatóra.

A háziak, mint említettem öten voltak. A Muttié volt örökség révén a birtok, ahová a gazduram benősült. A rend ugyanis az, hogy akárhány gyerek van, csak a legidősebb örökli a birtokot, hogy az ne aprózódjon el, a többiek pedig vagy beállnak dolgozni; esetleg az iparban, vagy másutt keresik a szerencséjüket. Roiséknak két lányuk volt: Rézi, aki jószívű és segítőkész volt, ezzel-azzal olykor még a szülők tudta nélkül is igyekezett a segítségünkre lenni, és Náni, aki kancsal volt és rosszindulatú. A család ötödik tagja a sánta és görbe hátú, vén Konrád volt, a Mutti öccse. Bal fülében hatalmas fülbevaló karika lógott. Kevés beszédű volt, hang leginkább csak aborálisan jött ki belőle. Esténként korán, egy bilivel vonult fel emeleti hálószobájába, aminek tartalmát reggel az ablakon át löttyintette ki. A család vasárnaponként a közeli Eiberg falu kis templomába vonult, amit gondos előkészület előzött meg. Mivel egész héten mezítláb, vagy fa klumpában jártak, a lányok (21 és 19 évesek) a szoknya alól kilátszó lábszárukat a fejőszilkében gondosan megmosták, mielőtt selyemharisnyát húztak rá. Kezüket és arcukat is megmosták és a két oldalra fésült hajuk választékát elöl fogkefével tisztították meg a nehéz munkában, izzadtságban rárakódott portól és piszoktól. Közös étkezésüket hosszú ima vezette be, és az asztalt körülülve közös tálból fogyasztották étküket. Mindezzel nem állítom, hogy ez a hygiénés magatartás általánosan jellemző volt a bajor parasztokra, mert tapasztalatainkat megosztva más menekült magyarokkal, ez inkább kivételnek számított, de mi ilyet fogtunk ki. A kora esti órákban a lányok megfejték a teheneket, majd a tejet a konyhában levő kézi hajtású szeparátorral áthajtották, mert az értéket a tejszín jelentette, amit zárt kannában a ház elé kitettek, s azt a molkerájos (tejcsarno- kos) kocsi begyűjtötte, s az előző napi üres kannát hagyta ott helyette.

Nekünk gyerekeknek, serdülő fiataloknak ez az élet semminemű gondot nem okozott, talán azt mondhatom, igen jól éreztük magunkat. Becsatangoltuk a környéket, minden erdőnek megvolt a maga romantikája, sőt haszna is számunkra: az egyik növendékerdő szélén hatalmas vadon nőtt málnás, másutt szeder, majd áfonya. Vödörszámra szedtük és ettük. Megtanultunk négy-ötféle ehető gombát biztonsággal felismerni. Hajnalonként és kora estéken sok őz jött elő az erdőkből. Nyulat, borzot és rókát láttunk, gazdag volt a madárvilág.

A ház melletti gyepből egy darabot feláshattunk, kiskertnek. Szüléink csináltattak egy kis szekeret, amibe négy kisebb testvérünk elfért, Kati és én húztuk, vagy a lejtőkön én is felültem az elejére, s a rúdját lábam közé fogva kormányoztam. A közeli falu, Eiberg felé nagyon jó és hosszú lejtő vezetett. A falu mindössze néhány házból állt, talán ezért is a társadalmi munkamegosztás és a specializáció nem ért

108