Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Dr. Kulin Sándor: Emlékeim a II. világháború idejéből

lenül szabad prédának tartották. De érdekes, hogy a kisgyerekek, a tanárok és gyakran a papok (pópák) tisztelet tárgyai voltak. Ugyanakkor számos esetről tudunk, hogy a szabad rablásra-zabrálásra engedélyezett időn túli kihágásokat a helyszínen történő kivégzéssel sújtották. Tehát nyíltan kommunista érzelmű ember elenyészően kevés lehetett. A „szocializmus” évtizedei alatti propaganda által hirdetett ellenállásban szereplő tömegek a mesék birodalmába tartoznak.

De hogyan állunk a csodafegyverrel? Volt-e valami alapja? A háború vége után amerikai katonák mondták, hogy ha a németek még egy pár hónapig bírták volna, más lett volna a végkifejlet. Ma már tudjuk, hogy ahogy a szovjetek a német tudós Werner von Braun megszerzésével jutottak elsőként a világon a rakétatechnika révén az űrbe, úgy az amerikaiak is felhasználták a német eredményeket az atombomba előállításához. A norvégiai nehézvíz üzemek megsemmisülésével a németek lépéselőnyt vesztettek. Ahogy az amerikaiak egy gyakorlatilag megnyert háború végén skrupulus nélkül bevetették az atombombát; nem sok kétségünk lehet arról, hogy a sarokba szorított és végső megsemmisülés előtt álló Hitler is habozás nélkül megtette volna ugyanezt.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a németek győzelmét oly nagyon kívántuk volna. Elég széles körben tudott volt, hogy a német iskolai tankönyvekben Magyarország mint a német „Lebensraum” része szerepelt, afféle segédnépként, a felsőbbrendű árja németek kiszolgálóiként. Terveik szerint az oktatás pl. az írás, olvasás és számolás alapjainak elsajátításával fejeződött volna be. Sokáig a második front angolszászok általi megnyitásában reménykedtünk, nem azért, mintha ők a terrorbombázásaikkal annyira belopták volna magukat a magyar nép szívébe, de talán úgy véltük, hogy az elsősorban nem nekünk, hanem a minket is megszállás alatt tartó németeknek szól. A második frontot mi a Churchill terve szerint a Balkánon vártuk, s azt, hogy így ők hamarabb érnek ide a szovjeteknél és így megmenekülünk a kommunizmustól. Sajnos azonban Churchill a tervével magára maradt, mert Sztálin meggyőzte Rooseveltet, hogy Normandiában szálljanak partra, s így a Balkán és Kelet-Közép-Európa a szovjetek érdekövezete maradt. Horthy minden igyekezete, hogy az angolszászokkal különbékét köthessen, meghiúsult, közölték, hogy ők a szovjetek nélkül nem kötnek különbékét. A könyörtelen véget látva, ha valaki nem akart kommunista uralom alá kerülni és tehette, nyugatra menekült, hogy az angolszászok által megszállt európai területen érje meg a háború végét. És itt most térjünk vissza az események kronológiájához.

Számunkra, a családunk számára a lehetőség és a szükségszerűség együtt adódott. Édesapánk ugyanis állami tisztviselő volt, a közellátási minisztériumban dolgozott, és a kormány a lassan ostromgyűrűbe fogott főváros kiürítését rendelte el a kormányhivatalok számára. A tisztviselőknek menni kellett és vihették a családjukat is. A kétféle bizonytalanság közül mi csak azt választhattuk, hogy a család együtt indul, hiszen a 14 hónapostól 15 éves korig terjedő életkorú hat gyermeket apánk nem hagyhatott egyedül édesanyánkra. Két hét felkészülési időnk volt, csináltattunk két erős faládát, kb. iooxyoxyo-es méretűt, s abba kellett raknunk a legszükségesebb holmiinkat.

December 12-én késő este megállt a ház előtt egy nyitott platójú háromtonnás teherautó, amelyen már két család szorongott: Temesváriék két kis gyerekkel és Szőnyi Józsefék egy picivel. Erre kellett elhelyezzük az elkészített csomagjainkat és

99