Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Miklya Zsolt: Kráterarc
M I K L Y A ZSOLT Kráterarc 1 A zacc is újrahasznosítható: a kráterarc magába enged, mélyen, kisemberportré sötétlik a képen, arcszemcsézete világalkotó. Valaki jár a konyhagrániton, a hűvös kövön mezítlábal éppen, egy négyszemélyes kotyogó kezében, zaccot cserélni nincs jobb alkalom. Valaki jár a konyha hűs kövén, sötétet főz, hogy világos legyen, örvény mélyéről indul a remény, hogy úrrá legyen minden zaccszemen. Kisemberportré gyullad két szemében, a sötéten átaranylik az éden. 2 A sötéten átaranylik az éden, zacckráterén át homokhíd vezet, kettéhasadt imágóból ered a keretet is túlszárnyaló szégyen. A kereten túl valaki guggol, a homokpadra sejtszövetet rajzol, és nem fogy ki a mállékony anyagból, a hasadás ma nem éri utol. Letéve lapda, erdő és kabát, álom szüremlik át a messzi égen, a távolság, mint homokararát lepereg lassan, homokpad lesz szépen egy parton futó meztélláb alá. Forrás fakad, ne félj, akárcsak régen.
