Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Seinert Ágota: "Szép távolságoddal itt vagy"

zetet közösen megverseltek. Az természetes, hogy beszélgetéseik állandó és közös témája volt a költészet és hogy elkészült költeményeiket megmutatták egymásnak, és azokhoz kölcsönösen, akár kritikusan is hozzászóltak. E szokásukat egész életükben megtartották. „A legnagyobb segítség talán az - vallotta később Károlyi Amy (Kamocsay Ildikónak 1978-ban a Négy évszak című lapnak adott interjújában), hogy amint elkészült egy versem, azonnal felolvashatom Sándornak. Ami azt jelenti, hogy azonnal alkalmam van távolságot teremteni önmagam és a vers között, ezáltal abban a pillanatban, amikor ő, már én is képes vagyok a saját írásom bírája lenni. Véleményét gyakran csak a hanglejtés sejteti. De kapok direkt kritikát is: »Na, ebből már volt jobb»”. Vagy - ritkábban : »Ez nagyon jó«”. A kiforrott, a nagy költő természetesen Weöres Sándor volt, Károlyi Amy 1947-ben még csak pályája elején tartott, aki azonban kezdettől fogva megőrizte saját hangját, látásmódját. „Szép távolságoddal itt vagy” - írta egyik egysorosában Sándor Árnyról, amivel azt fejezte ki, hogy miközben felesége napi gondoskodásával mindig jelen van, szuverenitását is szüntelenül megtartja. Amy maga mindig is óvta magát férje közvetlen költői hatásától, azt azonban vallotta, hogy művészi, gondolkodói horizontja szüntelen tágulását neki köszönhette. Az igényesség és a megmunkáltság egyaránt jellemezte mindkettőjük líráját, csupán a visszatükrözött világ nagysága és gazdagsága volt verseikben különböző.

Amy nemcsak szerelemből, majd szeretetből gondoskodott Sándorról, hanem azért is „kiszolgálta” (s ezt persze idézőjelben mondom), mert nagyon is tudatában volt társa költői nagyságának, annak a felelősségnek, hogy egy zseni mellett él, akit minden erejével segítenie kell az alkotásban. Annak a célnak, hogy Weöres Sándor a benne rejlő minden művészi lehetőséget megvalósítson, a felesége kapcsolatuk kezdetétől fogva házasságuk egész ideje alatt minden más dolgot, személyes érdeket, szempontot alárendelt. Ez hervadhatatlan érdeme.

Az egy éves ösztöndíj után a Weöres házaspár némi késéssel, aminek megvoltak a maga kellemetlenségei hivatalos zaklatások formájában, visszatért Magyarországra. Ahogy Amy nekem mesélte, a hazulról hozzájuk is eljutó rossz hírek (a polgári írók és irodalom háttérbe szorítása, a szülőknek a családi birtok miatti meghurcolása, az egzisztenciális bizonytalanság) miatt megfordult a fejükben, hogy ott maradnak Itáliában, de ehhez se kedvük, se valódi esélyük nem volt. (Weöres Sándornak a hatóságok azt ajánlották, hogy mint a mechanikus szerkezetek iránt érdeklődő ember, tanulja ki az órás mesterséget.) Magyar költő amúgy is tudja, hogy „A nagy világon e kívül/ Nincsen számodra hely,/ Áldjon vagy verjen sors keze:/ Itt élned, halnod kell.”

Budapesten Amy édesanyjának Törökvész utcai lakásába költöztek be, s bár eleinte még mindkettőjüknek volt állása, Sándornak a Tudományos Akadémia Könyvtárában, Árnynak korrektorként az Athenaeum kiadóhivatalában, nagyon nehezen ment a soruk. A Weöres szülők betegeskedtek, nem volt jövedelmük birtokaik elvesztése után, segítségre, támogatásra szorultak, amit a hagyatékban fennmaradt nyugták alapján minden hónapban rendszeresen meg is kaptak fiúktól, de ennek az ára az volt, hogy sokszor csak Amy édesanyjának nyugdíjából éltek hárman. Állásaikat ugyanis egy éven belül elvesztették, az írószövetségből kizárták őket és betiltották műveik publikálását is. A teljes nyomortól csak a baráti segítségnyújtás mentette meg őket, Illyés Gyula fordításokat szerzett számukra (amit a hatalom

47