Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Seinert Ágota: "Szép távolságoddal itt vagy"

nagyon hamar házasság született. Az apa az első világháborúban vezérkari századosként, majd őrnagyként vett részt, a Tanácsköztársaság alatt pedig hadtestparancsnoknak nevezték ki. A kommün leverése után belépett ugyan az új nemzeti hadseregbe, de korábbi tisztsége miatt a továbbiakban alkalmatlannak nyilvánították és leszerelték. A család ekkor költözött vissza a csöngei birtokra, amely addigra már csak száz holdra zsugorodott. Az anyagilag is, társadalmilag is nagyvonalúbbnak képzelt lehetőségek beszűkülése befelé fordulást és bizonyos fokú elégedetlenséget szült a Weöres házaspár életében s ez erősen rányomta gyermekük személyiségének, pályájának alakulására is bélyegét. Sándort édesanyja féltő szeretettel vette körül, különösen azután, hogy második fia halva született. Mivel nem kellett neki a gazdálkodás mindennapi eseményeivel törődnie, visszavonulva, szinte ábrándjai világában élt. O maga is, a cselédség is teljesen kiszolgálta az életben maradt kisfiút, akit még az olyan egyszerű dolgokra sem tanított meg, mint a cipőfűző megkötése, s aki így haláláig nem is törődött öltözködésével, a napi legegyszerűbb teendők elvégzésével, általában semmiféle praktikus és pragmatikus dologgal. Gondoskodásra szorult, s ha ezt nem is várta el, de tehetetlenségével kiváltotta azokból, akik szerették. E tulajdonságát felnőtt korában is megőrizte, így vallott róla a Kortársban 1974-ben: „Én azt mondhatnám, hogy teljesen érzéketlen vagyok a tárgyak iránt. A könyveket is folyton elvesztem, elajándékozom vagy kölcsön adom.... Olyan szórakozottan élek a tárgyak közt, hogy ha megkérdeznék tőlem, mi van körülöttem, hát nemigen tudnám elmondani. Teljesen vakon élek a tárgyak közt, annyira nem érdekelnek.... Nem tudom például sosem, hogy hány ingem van, harisnyám, hány pár cipőm... Meg kell néznem mindig, hogy ha az egyik lábamra fekete cipőt vettem, a másikra nem húzok-e véletlenül barnát, vagy nincs-e rajtam kétféle harisnya, vagy nem fordítva veszem-e föl a nadrágot vagy a kabátot

....” Szárnyaló fantáziáját, lén

yeglátó gondolkodását, érzékletességét, különleges ritmikai és nyelvi ötletességét, tehetségét génjeiben hordozta, de korai kifejlesztésük édesanyjának köszönhető, aki könyveket adott a fia kezébe, irodalomra oktatta, támogatta a versírását, a színház iránti érdeklődését, sőt magával vitte a csöngei és celldömölki antropozófiai körbe, megismertette a teozófiával is. Érzékeny, szelíd, szemlélődő, visszahúzódó kisfiúvá vált így Weöres Sándor, aki - miközben édesanyja reményeit igyekezett beváltani -, nem felelt meg édesapja elvárásainak. Apja ugyanis gazdálkodót szeretett volna nevelni a fiából, és nem nézte jó szemmel mind erősebben megnyilvánuló költői tehetségét.

Talán már akkor kialakult benne az összpontosítás kivételes fokú képessége, hogy miközben érdeklődése nagyon sokirányú volt, s ezáltal hatalmas műveltségre tett szert, valójában mindez egyetlen célt szolgált: költészete gazdagságát és kiteljesedését. Nem ismertem embert, akiről a külvilág futó benyomásai olyan érdektelenül peregtek le, mint őt, akit valójában csak egyetlen dolog kötött le, egész egyéniségével egyetlen életfeladatot szolgált: a versírást.

Weöres Sándor élete Csöngéről elkerülve meglehetősen hányatott volt: gimnáziumi éveit Szombathelyen, Győrött, Sopronban töltötte, Pécsett járt egyetemre. Győrött megismerkedett Illés Árpád festőművésszel és annak bohém festő barátaival, de mulatságokat, ivászatokat is kedvelő, kötetlen, konvenciókkal nem törődő, ahogy manapság mondanánk, „laza” életformáját pécsi éveiben alakította ki. Később Bertha Bulcsúnak így fogalmazott: „A házasságunk előtt én vidéki lézengő voltam,

43