Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Alexa Károly: Rónaszéki Linda kiállítása
A nótába felejtette bele három nap óta minden szívbéli gyötrődését. Minden pillanatban csak megállóit, elgondolkozott s búsongóan rágyújtott, hogy: Szól a kokas mán... Majd megvirrad mán... Ez a nóta, meg ez a kacagó piros kislány volt az egyetlen frissülése. Ez a gyerek, ez még ártatlan volt, mint egy tavaszi barka, s még nem tudott semmiről semmit, gyerek volt s nem nőstény. Jó volt, szórakozottságát s a nagy gondok feszültségét abba a csábult nótába s borba, mindig tele kancsóba s ennek a lánynak a sikongató dévajságába ölni... mintha otthon volna Ecseden, gyerekül, a csikászok, pákászok lányaival a fonóban, orsót lesni a többi parasztfiú dühére... Aj de bestia is ez a hölgy:... hanem lesz az még máskép is... mert: Szól a kokas mán, majd megvirrad mán!... Uccú fickós piros kis lány, Hej! ki csókol meg mán! Ki csókol meg mán... A lány végre egy gorombításra úgy feltaszította, hogy hanyattesett s falba vágta a fejét. De azért se haragudott el, kacagott hangosan, mint egy lurkó, azon, hogy a lány is lezuhant a földre.”'3 Később, 1935-ben a trilógia második könyvében is visszatér, ráadásul a regény befejezésében, utolsó mondatként az ének első két sora. Bethlen Gábor harcot indított a török ellen, és vitézeivel bevette Lippa várát. Báthory Annát egy kísérteties kérdésre adott lidérces és kérdő formájú Annás válasz után Bestye ringyó, félre! felkiáltással elzavarta, és a győzelmi mulatság kellős közepén „/... / ő maga felállott s szívének nagy keserűségében, szörnyű fájdalmában középre állt s a férfiak hada közepeit egymaga táncolni kezdett. Minden dudás odagyűlt, török síposok fújták: a fejedelem táncolt. Most a vágott hőst, Keresztessit, félkarra vette s kiáltotta:- Jöszte uram. Kérem kegyelmedet, legyen tovább is zászlósura s fő- espán Erdélyben... Amit kívánsz, szeretettel adjuk s végyed... Csak mi vagyunk Erdélyben kanok és férfiak. S rágyújtott Báthory Gábor nótájára: Szól a kakas mán. Majd megvirrad mán.”'4 Úgy tűnik, az ének, amelyet Móricz előbb Báthory Gábor, majd Bethlen Gábor szájára adott, mulatónóta. A szöveg kezdete ugyanaz, de a folytatás egészen más, mint amit eddig láttunk. Ne gondoljuk azt, hogy amikor Móricz Zsigmond Báthory Gábor fejedelem ajkára adta éppen ezt a mulatónótát, majd Bethlen Gábor ajkára, 25