Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Alexa Károly: Rónaszéki Linda kiállítása

azzal, a Szól a kakas mán, / Majd megvirrad mán énekeltetésével az 1610-es évek első felében - az író súlyos anakronizmust követett el. Ellenkezőleg, szerintem eljárása védhető. 1929-ben, vagyis évekkel a Tündérkert megjelenése után, Hajnal című rövid közleményében Csefkó Gyula visszautalt a Történelmi Tár 1891-ben megjelent kötetére, pontosabban Szendrey János szövegközlésére: Török Katalin bűnpere: a bűbájosság történetéhez a XV] 1. században. Ha valami, akkor ez, a nők boszorkányozó praktikái, igen érdekelte Móriczot; a Trilógiából számos elképesztő nyelvi erejű mágikus szerelmi rontás szövegére és a hozzájuk tartozó gyakorlati eljárásokra emlékezhetünk. 1614. február 13-án Nagyszebenben az lffjú Jánosné Török Kata elleni perben Bethlen Gábor tanúként hallgatta ki Georgius Virginás de Ratisbonát. „Hegedűs Mihály beszéllette azt is énnekem, hogy ő be is ment hozzájuk t.i. Báthory Gáborhoz és Dengeleghinéhez az házban, az hajnalt is megvonva nekiek. ”'5 Ha virradatkor sípos vagy hegedűs játszott a fejedelemnek és egyik szeretőjének, akkor Báthory Gábor énekelhette a Szól a kakas már... fenti változatát Imreffyné húgának is, mert ez az ének a hajnalt vonta nekiek. Az 1891-es szövegközlésben egyébként az adott sor nem Dengeleghinére, hanem lmreffinére vonatkozik, de ez lényegtelen.16

A Móricz Zsigmond idézte ének szövegelőzménye 1813-ból adatolható, ekkor állította össze Pálóczi Horváth Ádám az Ötödfélszáz énekek című dalgyűjteményét. A „tusok” néven szereplő mulatónóták között található a Menyecske-tus, amelynek a teljes szövege a következő:

Három óra már, majd megvirrad már.

Uccu patkó! piros csizma! Ki patkói meg már?

Uccu patkó, piros csizma :/: Ki patkói meg már? :/:'7

Ha már a Három óra már énekkezdetnél tartunk, nekiláthatunk a szövegek műfaji, vagy még pontosabban műfaji típusú minősítésének az áttekintéséhez az eddigi szakirodalom alapján. Túl azon, hogy szinte minden műfaji vagy műfaji típusú (műfajszerű) minősítés alapvető osztályozási és értelmezési problémákat vet fel, itt a nehézségeket rendkívüli módon fokozza, hogy a valószínűleg kontaminálódott szövegek egy-egy része oly csekély, hogy csak feltételezések kockáztathatok meg. Három óra már: ez akár bakter-ének, éjjeliőr-ének, várvirrasztó dal, órakiáltó dal vagy Bezirker-ének kezdete lehetne, melynek magyar és német hagyománya egyaránt kötelezővé tette óránként (hajnali 4-ig) az adott óra kiéneklését.18 De hát ez mégiscsak egy tus kezdete az Ötödfélszáz énekekből! Menyecske-tus: rövid ének, lakomái asztali tréfás pohárköszöntés, mely alá „tust húznak, hegedülnek”.19 Mindenesetre mulatónóta. És talán a még (meg)patkolatlan csizma jelentése is sejthető, ha arra gondolunk, hogy a menyecske a régiségben sensu strictu már nem szűz, de még nem férjezett fiatal nőt jelent, sőt ennél rosszabbat is.20 Ám az Ötödfélszáz énekek 1979-ben megjelent válogatott kiadásában Küllős Imola e Menyecske-tushoz a következő jegyzetet illesztette: „Régi hajnalköszöntő ének („Szól a kakas már...”) változata.” Most nem az a lényeges számomra, hogy adatolhatunk-e 1813 előtti időből Szól a kakas már... kezdetű énekszöveget (nem adatolhatunk), hanem a műfaji típusú szakkutatói minősítés: hajnalköszöntő ének. Ha ezt a szakkifejezést olvassuk, nem kell eurosovén módon a középkori szerelmi költészetekre gondolnunk, jelesül

26