Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Mánta György: Hamvadó cigarettavég
Miért? Sajnos erre se kaptam választ tőle. Apám hosszú percekig a gondolataiba merült. Te azzal a kis tanítónővel nagyon is jóban voltál - folytatta. - Ez senki előtt se volt titok. Tudom. Ő hová tűnhetett? Ha sejteném, már rég előkerítettem volna. Belátva, hogy hasznos értesüléssel nem szolgálhatok a számára, búcsúzásképpen vállamra tette a kezét. Nagyon kérlek, vigyázz magadra, és ne keveredj bele semmibe. A nap hátralevő részében csak bolyongtam a folyosókon, kerülve a hozzám közelállókat, hogy mellőzhessem a részvétnyilvánításnak is beillő szavaikat, amelyek most igencsak a terhemre lettek volna. Vacsora helyett felosontam abba a harmadik emeleti szobába, ahonnan Piroskával a rakétázást néztük és az éjjelizenét hallgattuk. Mit sem törődve a faggyal meg a jeges széllel, ismét kinyitottam az ablakot. Zene és rakétaparádé helyett most észvesztő tűzpárbaj bontakozott ki a környékünkön. Innen is, onnan is fegyverek dörögtek, golyózápor zúdult az intézetre, egy sorozat telibe találta azt a kitárt ablakot, amely mögött álltam, de engem, nem kis szerencsémre, a szétröpdöső üvegszilánkok is elkerültek. Mit sem törődve az életveszéllyel, továbbra is a helyemen maradtam, miközben azt a Piroskát elevenítettem föl az emlékezetemben, aki egyszer maga mellé fogadott a fekhelyén, és megajándékozott egy igazi csókkal. Apám váratlanul nyitotta rám az ajtót. Gondoltam, hogy itt talállak - mondta megértőén, majd kilincsre zárta a szétlőtt ablakot. - Gyere - fogta át jobbjával a könyökömet. A folyosón szembefordult velem. A mindenest meggyilkolták és kifosztották, még a kabátját se hagyták rajta. Mikor? - kérdeztem, miután sikerült magamhoz térni. Tegnap éjszaka. És hol? Itt a domboldalban, a kút mellett. Szerinted ki a tettes? Fogalmam sincs. Talán egy kibombázott szerencsétlennek szemet szúrt, hogy mennyi minden van nála. Több szó nem esett köztünk. Azon a lépcsőn haladtunk lefelé, amelyen egykor Piroskát vezettem vissza az óvóhely bejáratáig. 158
