Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Lezsák Gabriella: Epizódok a kolozsvári régészeti iskola történetéből
a vakszerencse, s egyik napról a másikra tönkremennek. Miért volnának éppen az osztrákok, csehek, szerbek és románok a kivételek?”23 A kolozsvári iskola tagjai közül többen, köztük Roska Márton, Kovács István, Fe- renczi Sándor, Herepei János helyben maradtak és a román uralom alatt is folytatni kívánták egyetemi és tudományos tevékenységüket. Megpróbáltatásuk azonban hamarosan elkezdődött. A román állam Erdély közalkalmazottjait hűségeskü letételére kötelezte, akik ezt nem tették meg, az állásukból azonnali hatállyal elbocsájthatók lettek. Kötelező lett a román nyelv is, e nélkül fontos pozíciókat lehetetlenség volt megtartani. Roska Márton (1880-1961) román nyelvtudásának köszönhetően egy ideig még folytathatta egyetemi tanári pályáját. A kolozsvári egyetemet 1. Ferdinánd Király Tudományegyetemre nevezték át és igyekeztek román nemzetiségű tanerővel megtölteni. A régészeti intézet új vezetője, Vasile Párvan és Roska Márton közötti viszonyt jól szemlélteti a román intézetvezető Roskához intézett levelének részlete: „...hiba az, ha úgy gondolja, hogy velem egyenlően tárgyalhat „...Ön a sokadik munkatársa a vezetésem alatt álló román nemzeti régészeti intézetnek. Ha Ön Magyarországra távozna, nem a román régészet r.2-e távozna Romániából, hanem egy jóval kisebb része, amelynek kicserélésén teljes ütemben dolgozunk....”2'* Végül egyik régészkollégája, Constantin Daicovi- ciu feljelentése miatt közrend elleni vétség vádjával Roskát 1936-ban eltávolították az egyetemről, majd letartóztatták. A vád az volt ellene, hogy a Történeti Erdély című kiadványban Magyarország és Erdély szerves egységét hangsúlyozta, a magyarság erdélyi megtelepedését nem Szent István, hanem a honfoglalás korára tette, a külföldi kiadványokban Erdély magyar helyneveit és nem a románt használta, térképein pedig a Trianon előtti határokat tüntette fel. Börtönbüntetése ellen nemcsak a magyar körök, de Nicolae lorga, a legismertebb román tudós is felemelte a szavát, ezért három hét múlva elengedték az ügyészségi fogházból. Az egyetemre azonban nem térhetett visz- sza. 1937-ben Magyarországra települt és a debreceni egyetemen helyezkedett el.25 Herepei Jánosnak (1891-1970) sem volt könnyebb a helyzete a megszállást követő években. A trianoni döntéssel elcsatolt területeken nemcsak épített örökségeink jelentős része jutott idegen kézre; de a földben rejtőző régészeti emlékanyagaink tetemes hányadát is elvesztettük. A berendezkedő román hatalom minden eszközzel akadályozta a magyar emlékek felszínre hozatalát, azok a tudósok, akik magyar jellegű emlékanyagot próbáltak feltárni, az állásukat veszélyeztették. Ennek ellenére 1928-ban Herepei János, a kolozsvári főtéren építési munkálatok során előkerült magyar jellegű sírokat titokban mentette a pusztulástól. Az ügy azonban kiderült és kénytelen volt lemondani az állásáról.26 Az Erdélyi Kárpát Egyesületnél helyezkedett el és az intézmény néprajzi gyűjteményét kezelte, majd 1938-tól 1945-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatói tisztségét látta el. A régészként induló Herepei János később művelődéstörténészként vált ismertté.27 A zalatnai születésű Pósta-tanítvány, Ferenczi Sándor (1894-1945) sem hagyta el szülőföldjét. A Posta által tervezett Keleti Intézet egyik kutatói posztjának várományosa nem csak tárgyszeretetéről volt híres, hanem bátorságáról is. Az első román betörés idején egyik éjjel átúszta a Marost, hogy a Telekiek gernyeszegi kastélyából a román csapatok elől megmentse a grófi család értékes éremgyűjteményét. Régész és történelem-latin szakos diplomáját már a román 1. Ferdinánd Egyetemen 120
