Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Petrik Béla: Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiájának korabeli fogadtatása

P E T R I K BÉLA

Gombos Gyula Szabó Dezsö- monográfiájának korabeli fogadtatása

Minden irodalomtörténet számon tart ihletett pillanatokat. Ezek nemcsak kivételes minőségükkel és rendkívüliségükkel emelkednek ki az amúgy nagyon fontos szürke hétköznapokból, de hatásukban is messze mutatóak. A magyar irodalomtörténet ilyen ihletett pillanata volt közel félszáz esztendővel ezelőtt Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiájának megszületése. Ötven esztendő múltán is azt kell mondjuk, hogy a pártutasításra készült, az életművet és a szerzőt lekaszaboló Nagy Péter-i könyvvel szemben ma hiteles, az egész életművet teljességében értékelő és annak értékeit és hibáit felmutató Szabó Dezső-monográfiánk van, azt Gombos 1966-ban száműzetésben megjelent életrajzának köszönhetjük. A könyv kettős életet élt: az emigrációban páratlan módon három kiadást is megélt, az olvasók körében feltétlen népszerűséget élvezett, ugyanakkor az utolsó pillanatig tiltott, indexre tett könyvnek számított itthon, s támadták őt emiatt Magyarországon és az emigrációban is. Gombos Gyulát a hazai politikai és kulturális vezetés olyan személyként értékelte, akivel semmiképpen nem lehet párbeszédet folytatni. Nem volt rossz társaságban ezzel, mert egy helyre került Kovács Imrével és Szabó Zoltánnal. A hetvenes évek elején a Művelődésügyi Minisztérium Irodalmi Osztályán készült feljegyzés tanúsága szerint Gombosra, mint a szocialista rendszer „megveszekedett ellenségére” tekintettek. „Rendkívül ravasz, taktikázó alkat, rész-tényeket és rész-összefüggéseket hamis módon általánosít, abszolutizál. Szélsőségesen szovjetellenes.”1 - írta a névtelen minisztériumi szerző. Gombos 1964. október i-jén került fel a Tiltónévjegyzékbe, ahol azon személyek kaptak helyet, akik Magyarország területére beutazási engedélyt nem kaphattak. A Jegyzékről majd csak két évtizeddel később, 1985. június 26-án törölték.1

Ezt a kettősséget a könyv fogadtatásában is tetten érhetjük: egyik oldalról össztűz, a másik oldalról hallgatás: a könyv témája és a szerző személye miatt valószínűsíthető volt, hogy a polgári liberális és radikális, baloldali körök a könyvet hevesen ellenezni fogják; s bár a népi és más keresztény-polgári irányzatok képviselői, egyi- kére-másikára konkrétan hivatkozunk is, nagy tetszéssel fogadták Gombos munkáját, nyilvánosan szinte senki sem állt ki mellette.

Amikor Nagy Péter Szabó Dezső-kötete napvilágot látott 1960-ban3 Magyarországon, az Új Látóhatár két folytatásban közölte Gombos tanulmányát Szabó Dezsőről. Ebben határozta meg azt az alapvetését, amelyre később egész könyvét építette: „Megmutatta, hogy erős lélekkel a kényszerhelyzetből is lehet vívmányt teremteni: a két erődrendszer közé szorulván sem el nem pusztult, sem meg nem adta magát, hanem tábort tudott ütni (...). S e tett számunkra fontosabb, mint egyes nézeteinek mai érvénye vagy érvénytelensége. Mert az ő senki földje végső fokon a forrásvidéke annak az el-elfúló magyar eszmélkedésnek, melyet azóta harmadik útnak szoktunk nevezni, s amelyben egy kis nép életigénye küzd a reázúdult körülmények túlereje ellen.”4 E tanulmánya Molnár József szorgalmazására született, aki

105