Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Csikós Attila: Tűsaroktól lombhullásig
ha bővebben kíváncsi véleményemre, ne legyen rest, sem bátortalan, látogasson meg, pénteken este hatkor várom a Bajza utca négyben. Vadas lesz. Gombóccal. Legyen pontos... és vegyen már egy normális felöltőt, az Isten szerelmére! Az ezredforduló idején, egy langyos tavaszi napon pedig belátja, hogy a parafrázisoknál és a számítógépes játékoknál többre akkor sem számíthat, ha fejre áll... Barátaim... Mi jár most a fejemben...? Ezt kérdezi tőlem a gép... ...kezdi bizonytalanul, remeg a keze, mindig félreüt, sosem tanult meg igazán jól gépelni, az érzéseivel kapcsolatban pedig kimondottan kishitű. Iszik egy korty sört, megigazítja az íróasztali lámpát, rágyújt, a cigit ajkai közé fogja, balját a billentyűkre ejti, jobbjával feltűzött hajába túr a homloka felett. Nem megy. Nem megy. Bezzeg a nagyapám, gondolja. Bezzeg Zoli a JATÉ-ról, olyan végtelenül kimérten tud alkotni is, szinte már imponáló, hogy olyan precíz, mint egy digitális vízmérték, ohne buborék, csak elektronika. Belehullik a sikerbe, mint tetem a vízbe. Rendszeresen közük is az írásait, számára ez olyan evidens, mint vadlúdnak a halálos golyó utáni zuhanás. Nekem viszont nem segít, nem ajánlja be sehová a verseimet, túl kiszámíthatóak a szövegeim, azt mondja, zsenikém... Mintha egy katona narancssárga ruhában menne ki a csatatérre... Na és, ha abban?! Ő meg egyszerűen elbújik a szövegkörnyezetben. hozzáöltözik, terepszínűek a mondatai. Rejtőzködik, mint lázadás az intertextualitásban. Nála még az Unicum, amit iszik, az is csak hivatkozás valaki más Unicumjára... Ez nem kiszámítható? Ugyan már! Mi jár a fejemben...? ...olvassa a kérdést a monitoron... aztán félve, lassan nekikezd... baktat a keze a betűkön, mint járatlan kiránduló a kámoni erdőben... ...Kedves mindenki... ez járja most... ...Karosszériákba süppedt néma élettörténetek. A Margit körút köldökén vesztegel kicsit a sors. Markolók tépik fel a leaszfaltozott sérüléseket az ácsorgó járókelők között. Elmegy egy villamos. Szeretnék olyan egyértelművé válni, mint a sínen gördülő kerék felcsikordulása... Enter. Elégedetten hátradől, iszik még egy korty sört. Jól esne inkább egy Unikum. Zolié. A fene egyen meg Zoli, legalább kirándulni eljönnél velem végre, vagy harmincszor kértem, de te nem szeretsz az erdőben mászkálni, félsz a vadállatoktól... Milyen vadállatoktól, drága? Meg aztán nem vagy te egy Zrínyi-féle nagyság, hogy összeütközésbe kerülj egy vadkannal, legfeljebb a szerkesztőddel, amiért véletlenül belekerült egy konkrét, adekvát gondolat is a publicisztikádba... De azt úgyse szereted, ha közérthető vagy, esetleg támadható politikailag. Legyint, aztán feláll, megnézi magát az előszobái tükörben, a bejárati ajtó mellett lóg, díszes, régi arany keretben, már egészen megszokta, hogy nem illik ide a harmadik emeleti panelba, különösen az ajtó mellé, ami tulajdonképpen nem nyílik sehová, talán csak egy olyan világba, amihez gyakorlatilag szókincs sem szükségeltetik, olyan leírhatatlanul sivár. Kibontja a haját, gyorsan felken némi rúzst, ezt még az anyjától szokta meg, aztán lerohan a boltba cigiért. Fél óra múlva ér haza, siet a számítógéphez, hátha írt azóta Zoli. De nem. Ellenben többen is látták az imént közzétett sorait. Sáry Fanni bejegyzése - harminchárom lájk, négy megosztás, hat hozzászólás... két srác privátban elhívta valami buliba... Egyszerűen gyűlöli az ilyen balfék, értet- len, ostoba férfiakat. Mit képzelnek egyáltalán? Azért mert verset ír, még nem min84
