Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Molnár Miklós: Két történet a Kutyakaparó csárdából
sőt egyetlen pisszenés nélkül? Volt rendőrségük, volt katonaságuk, határőrségük, munkásőrségük, kormányőrségük, az oroszok is itt voltak még, ráadásul hatalmas besúgóhálózatot működtettek, tudhatták hát, hogy miféle bagázs készülődik itt átvenni a hatalmat. Miért nem védekeztek? Ez, ami a maguk ilyen-olyan szocialista rendszere helyére tolult, szinte minden tekintetben rosszabb a maguk rezsimjénél: az is undorító volt, de ez, ami most van, még undorítóbb. Az összes vezető kommunistát megvették kilóra? Mindenki »osztályárulóvá« vált, mégpedig az egész kelet-európai tömbben, füttyszóra, egyik napról a másikra? Senki sem látta, mi készülődik? Nem látták, hogy el fogják lopni a kelet-európai országokat tokkal-vonó- val a Soros-féle gigaspekulánsok és gazdasági bérgyilkosok, meg a neoliberális agymosodákban kiképzett pribékjeik és csicskásaik? Nem látták, hogy a legbrutáli- sabb vadkapitalizmus készül restaurálódni; hogy »visszafelé fogják forgatni a történelem kerekét«?”- Lehet, hogy Thürmer Gorbacsovra próbálná kenni a dolgot, de nem biztos - mondta Bártfai. - Több mint húsz éve volt rá, hogy megpróbálja megérteni, mi történt és miért történt. A Gorbacsovra való hivatkozással nem adna választ egy átfogóbb kérdésre: miként sikerült az összes kelet-európai úgynevezett csatlósállam vezetőivel is unisono levajazni a békés átállást (Csau kivételével)? Nem hiszem, hogy csupán kecsegtető ígéretekkel, hiszen a nagy titkosszolgálatok összes főmuftija együttesen sem szavatolhatta, hogy az erőszakszervezetek föloszlatása után nem törnek ki lázongások, vagy akár forradalmak. Vagy addigra már annyira átitatták a társadalmat az ügynökeikkel, a provokátoraikkal, a médiapribékjeikkel, hogy minimalizálni tudták ezt a veszélyt? Alighanem súlyos fenyegetések is elhangzottak: ha nem paríroztok, olyan fölkeléseket szítunk, amelyekhez képest a magyar ’56 elsőáldozó kisiskolások teadélutánja volt csupán... A háttérben mindenképp ott sejlik a nagyon gondos, minden részletre kiterjedő, évtizedeken át végzett előkészítés, a huszadik század legnagyobb szabású tranzakciójának előkészítése, melynek eredményeként szinte egy egész földrészt lenyúlt a „birodalom”. Aztán válaszra várna az a részletkérdés is: 800 000 tagja volt a pártnak a széthullás előtt - őket mivel szerelték le? 800 000 csicskásállást nem ígérhettek nekik, hiszen számítani lehetett az „új éhesek” követelődzésére, no meg a „demokratikus” új pártok karrieristáinak is oda kellett lökni némi - nem is kicsi - koncot.- Száz szónak is egy a vége - mondta Apagyi -, a „létező szocializmus” nem dőlt meg, bár rengeteg belső ellentmondás feszítette, hanem megdöntötték, de sehol sem a nép, hanem mindenütt külső erők, jól kiképzett belső kollaboránsok segítségével. A nukleáris fegyverek kivételével minden eszközt bevetettek a kelet-európai rendszerek megingatására: kémkedést, behatolást, beépülést, föllazítást, bomlasz- tást, szabotázst, megvesztegetést, megfélemlítést, pénzügyi és egyéb függőségbe hozást, titkosszolgálati módszerekkel létrehozott „demokratikus” kamupártokat stb.-t. Ahol nem döntötték meg kívülről eredő beavatkozással, ott mindmáig fennáll a szocialista rendszer, például Kínában, Észak-Koreában, Vietnamban, Kubában. A tanulság elég elkeserítő: akik egy ekkora társadalom-átigazítási és vagyon-kisajátítási manővert végre tudtak hajtani, azok kezében példátlan, korábbi korokban elképzelhetetlen hatalom összpontosul, amelynek megdöntésére kozmikus erőkre volna szükség. A kozmosz azonban minden jel szerint nagy ívben szarik a Föld nevű jelentéktelen vidéki bolygó zavaros üzelmeire... 68
