Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Molnár Miklós: Két történet a Kutyakaparó csárdából
MOLNÁR MIKLÓS Két történet a Kutyakaparó csárdából ILLA BEREK, NÁDAK, EREK Nezsideri a nemesebb törekvés tiszta ösvényéről a lealjasulás iszapos gödrébe: a Kutyakaparó csárdába lépve így szólt cimboráihoz:- Valaki azt írta egyszer, és ki is nyomtatták egy könyvben, ámbár nem egészen úgy írta, ahogy én most elmondom, mert más valaki meg kissé belepiszkált, hogy az olyan iszonyatosan korlátolt városokban, amilyen a miénk is, állandóan kalapálják és köszörülik az embereket. Addig kalapálják és köszörülik őket, amíg nem marad belőlük más, csak undorító és ízetlen mesterséges termék. Az ilyen közepesen nagy városok másra sem törekszenek, mint hogy az embereket mesterséges termékké torzítsák. Ezekben a városokban minden természetellenes, és már a serdülők egytől-egyig mesterséges termékek: magzatmészárlásokkal meggyötört anyaméhből előkecmergett korcsok, fogamzásgátló-károsult plázazombik, dezodorbűzös tévézsibbadtak, hifi-ricsajtól megsüketült médiabambák, távirányított mobilautisták és faszbukgárgyultak, a fogyasztásterror megnyomorítottjai, vegyszerek roncsolta kó- laszoponcok, csipszbuggyantak és hamburgerdebilek, átprogramozott agyú idióták. A ma embere talán csak a százszázalékos falun vagy a százszázalékos nagyvárosban tudna talpon maradni: csak a százszázalékos falun, ha volna még ilyen, és a száz- százalékos nagyvárosban, ha volna még ilyen. Nezsideri szájából özönével záporoztak a szavak:- Európa-szerte már csak emberutánzatokat találunk, akikből a megállás nélkül működő, kérlelhetetlen iskolarendszerek gyúrtak mesterséges embert. Mindegy, hogy kivel találkozunk, műemberrel van dolgunk, azzal a visszataszító gyári kutyul- mánnyal, amelyből milliókat, sőt rövid idő alatt milliárdokat termelt a planetáris tudatipar. Egyetlen, éjjel-nappal járó, gigantikus műemberkohó zaja harsog a fülünkbe, és sehol egyetlen természetes ember. Az ilyen irdatlanul korlátolt városokban a férfiak kilencvenkilenc, a nők kilencvenöt százaléka teljesen el van hülyülve. Üres a belsejük, agyagkolonc van a szívük helyén. Elhülyült élőhalottak. Az igazán férfinak mondható maradék egy százalék férfi és az igazán nőnek mondható maradék öt százalék nő élete napi huszonnégy órán át elszenvedett inzultusok szakadatlan sorából áll. Ha közénk vetődne Diogenész, ráocsúdva a dolog teljes hiábavalóságára, meg sem kísérelné, hogy fényes nappal lámpát gyújtson és embereket keressen. Az ilyen városokban a természetes, minden porcikájában eleven ember szilaj örömmel fogadja a halált.- Uraim - mondta végezetül Nezsideri -, remélem, akad valamelyiküknél vitriol, ciánkáli, vagy legalább sósav. Szíveskedjék körbeadni, hogy mindnyájan végezhessünk magunkkal.- Ácsi! - szólalt meg Lőcsei. - Mielőtt végeznénk magunkkal, hadd mondjam még el, mit kérdeznék Thürmer Gyulától, ha a balvégzet utamba sodorná. „Szakadjon magukra az ég, miért adták ki a hatalmat a kezükből egyetlen puskalövés, 67
