Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Faludi Ádám: Menetjegyzetek az újabb kilenc történetekből
választotta. A napi gazdasági és az ebből felszorozható évi gazdasági ésszerűség felé vette az irányt, akár egy áruját egekig magasztaló ügynök a résnyire nyílt ajtó előtt, vagy a róka elől menekülő nyúl a szántásban, ahol addig manőverezik, amíg nyoma nem vész egy bokor mellett, amelyen egy lányruháról leszakadt szalag lengedezik az ésszerűség zászlajának szerepét alakítva. Apám kipróbálta a tollat, én is, anyám mutatta a golyóstollas aláírását, amelyet már az irodában gyakorolt. Én szagolgattam a bordó műanyagot, a kupak fémgyűrűjét, tapogattam a nikkelezett akasztót, levettem a kupakot, visszatettem a kupakot, győzködve magamat, hogy igen, én golyóstoll tulajdonos vagyok. Semmihez nem hasonlítható illata volt ennek a tolinak, és az még értékesebbé tette számomra az egészet, hogy mindhárman ugyanazt a tolifajtát, tolitípust fogjuk ezentúl használni, ami azt is jelentette, hogy az ember nem egyedül vívja meg az újdonság vállalásával járó, úttörőknek, az élen haladóknak kijáró ellenszenvet, gúnyt, macerálást hozó háborúját, hanem támaszkodhat a hátországra is. És micsoda hátországra! Ez azonban a megvalósulatlan álmaim egyike lett, mert én ezt a tollat már másnap elhagytam az iskolában. Elmondhatatlanul nyomorult délutánt éltem át, egészen addig a pillanatig, amíg anyám érdeklődésére zokogva el nem mondtam, hogy nincs, nem találom, elveszett a golyóstoll, és akkor anyám egy ideig furán nézett, látta talán az egész jövőmet, amelyben majd ez a jelenet ezerszer és ezerszer megismétlődik, így ez az ő jövője is lesz, mert én mindig így járok majd, ahogyan most, és ahogyan mindörökké. Ez alatt az örökkévalóságnyi pillanat alatt döntötte el, hogy mit cselekszik, meghozta a döntését, és másnap kaptam tőle egy ugyanolyan golyóstollat, de megesketett, hogy nem mondom el soha senkinek, valahogyan csak kigazdálkodj a, de szolgáljon nekem ez az eset tanulságul. A tollat egy keskeny barna bőrtokba tette, egy tartószalagot varrt rá az ésszerűség zászlajának bokron fennakadt darabjából, és ezt az egészet a nyakamba akasztotta, hogy ez így praktikus lesz, ne a tolltartóban, hanem itt hordjam. Mégsem tudtam vele az iskolában írni, mert tanítónk nem engedte meg, mondván, hogy múlt nélkül nincs jövő, előbb a hagyományos módszereket és eszközöket kell megismernünk és elsajátítanunk a tinta, a paca, itatóspapír buktatóin bukdácsolva át. 9. A marmonok (Kvardakómedondoló, avagy szétmarta két vén kannámat a rozsda) Hogyan változtattuk meg a történelem alakulását? Vagy a földkerekség legnagyobb zsarnokainak terveit? Gyalog jártunk a sínen, baltával játszottunk. Feldobtuk a bal63
