Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Faludi Ádám: Menetjegyzetek az újabb kilenc történetekből
tát, pörgött és visszakalimpált szabályos köreivel a tenyérbe. Egyre magasabbra dobtuk, mígnem egyszer nem hullott vissza többé. Fennmaradt az égi elkapó kezében. A kiszámíthatósággal és a biztonságunkkal együtt. Azóta azt szorongathatod, amire a tenyered emlékezik. látsszad csak újra Sam! Évforduló jön! Filmfelújítás, szemfödémcsere! Senki nem emlékezik semmire! Kezdődik a Híradó! Saigonban huszonöt liter benzint önt magára a buddhista szerzetes az utcán. ]ógaülésben lobbantja magát lángra, imára kulcsolja kezét és imádkozik. Egy úgynevezett marmon kannából önti magára a benzint, orosz kanna egy orosz katonai terepjáró óriási üzemanyag tartálya mellől. Történjék bármi, ez a kanna a további haladás biztosítéka. Vagy a továbbhaladásé. Olajzöld fém, könnyen kezelhető és biztonságos záró fedéllel, kézre álló fogantyúval. Négy darab egymás mellett, színültig töltve a minden eshetőségre számítani kell elve alapján. Ki lehetett Marmon? Mammont még csak tudja a félművelt civil, de Marmont nem. Az oroszok meglepetésekből állnak. Ki lehetett Marmon? Céllövő? Templomos nagymester sakkban? Edényfeltaláló? Ha feldobjuk, fennmarad? Orosz egyáltalán? Gondolhatunk Marmon gyülekezetre? Marmonokra? Ha volna valami olyasmin (Hunter. S Thompson típusú gyorstüzelő), akkor keresztüllőném vele, mielőtt még a szerzetes a közelébe kerülne. De nincs. így aztán az jut eszembe helyette, hogy kvardakómedondoló. Sajnálom a szerzetest, lépegetek a sínen és hallgatom magamban a kvardakó- medondolót, ezt a földkerekség legnagyobb zsarnokainak terveit is maga alá temető olasz slágert. Guarda con me dondolo - twist - twist. Néhány világlap szemfüles fotósa lázasan fotózza az imádkozó saigoni szerzetest. Sietni kell, már meg-megdől, talán csak a hit tartja benne a lángba borult lelket. Sietni kell, mert mindjárt elég teljesen, úgy meg nem sokat lehet kihozni belőle. A címlapkép sajátos kategória. Miatta tudhattam a saigoni szerzetesekről. A világ egyik legnagyobb háborodott zsarnoka akkoriban úszott az árral nyolcvan kilométert, de rá se hederítettünk. Ez egy barom. És olyan messze ide, hogy talán nem is igaz. Talán igaz se volt, hol volt, hol nem volt.- Hé te ott! Egyik legnagyobb háborodott zsarnoka a világnak! Én rád se hederítek, te meg azt sem tudod, ki vagyok! Sosem hallottál rólam, de nem is fogsz, mert tőled olyan távol, messze van hazám, te hájas nyomorult. Nagyon messze, velem együtt. És azt hallgatom, hogy kvardakómedondoló és indokolatlanul nem félek. És te már régen elpatkoltál már, amikor én még tudok hallani! Pusztulj el holnap is. Minden nap pusztulj el, csak legyél közben ébren, hogy tudjad. És ez a földkerekség összes nyomorultjára vonatkozik. Azóta vonatkozik, amióta félek, és mar- monjaimat szétmarta a rozsda. Aláírás: Pistika, Magyarország. 64
