Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 17.)

Mitől éled és mitől él a barátság? A magyarázatot másokra hagyom.

Similis simili gaudet - hallottam például gimnazista úri gyerekektől s megtudtam, azt jelenti, hasonló örül a hasonlónak.

Varga Gyuszival úgyszólván semmiben sem voltunk azonosak, vagy feltűnően hasonlók.

Jó fél fejjel magasabb volt nálam, szélesebb vállú, vastagabb lábú, de amit leginkább előnyére szolgálónak találtam, hogy ragyavert volt az arca, míg az én orrom körül szeplők virítottak. Szerintem harcos kinézetűnek mutatták a himlőhelyek. Ehhez járult, hogy jókora ádámcsutka dudorodott az álla alatt, ami megint csak a férfias jelleget hangsúlyozta.

Biztosra vettem, hogy barátom pulóvere énrajtam is jól mutatna.

És most itt is van. Rajtam van! Enyém lett!

Viháncolva ölelgettem, csókolgattam anyámat, köszöntem neki a pulóvert.

Örvendezés közben megjegyezte anyám, hogy ez a pulóver két évvel ezelőtt is megvolt. Akkor Pesten próbálgattuk, de hisztérikusan elleneztem. Annyiban persze igazam lehetett, hogy akkor még bő volt, de mára csakugyan belenőttem.

Sértettek anyám szavai. Előttem is megidéződött a hajdani eset, de az én emlékem szerint nem az történt, hogy nagynak bizonyult a pulóver és ezt kifogásoltam volna. Sokkal inkább anyám viselkedése hatott érthetetlennek, már-már félelmetesnek. Teljes cserkész díszembe öltöztetett, vigyázzba állított, és ingerülten rángatta rajtam a pulóver alját majdnem le a térdemig, hogy takarjuk el vele a csatos cserkészöv - hiányát! Rögeszmésen állította, hogy amennyiben nem látszódik az öv, akkor úgy hihető, mintha lenne, csak direkt eltakarja a pulóver.

Idő után fáradtan feladta különös próbálkozását. Félredobta a pulóvert, és köny- nyektől párás szemmel nevetett rám.

59