Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 17.)
Mostanra teljesen elfelejtette, hogy így történt? Mindkettőnket sajnáltam akkor. Egy cserkészöv hiánya miatt vergődtünk a nyomorúság mókuskerekében. Most azonban zsenántnak éreztem, hogy kizárólag az én nyakamba akarja varrni anyám a két évvel korábbi ruhapróba sikertelenségét. Máskor is vettem észre ilyen apró, magamban cselesnek mondott gesztust, de most a szokásosnál is igaztalanabbnak véltem anyámat. Szigorúbb erkölcsi mértékkel mérve ezt már jellemhibának gondolhattam, amit szóvá is lehetne tennem. Sőt! Egyenesen kötelességem lenne szóvá tenni, ha például az első cserkésztörvény szellemében akarnék élni! Már a nyelvem hegyén volt a mondanivaló, de lefékezte sietségemet a törvényt kiegészítő, értelmező figyelmeztetés. E szerint a cserkész mindig igazat mond, kivéve olyan eseteket, amikor az igazság kimondása többet árt, mint használ. Hírlett, hogy egyenesen Lord Baden-Powell szavai ezek. Tartottam hát a számat és alamuszi simulékonysággal csatlakoztam anyám jókedvéhez. Csapongva idéztünk fel ezt-azt életem addigi legnagyobb eseményéből, abból, hogy polgári iskolába mehettem. Hódoltunk a hősi idők emléke előtt. Büszkén említette anyám például a Dorogi tanító úr által írott és egyházi, meg oktatási magasságokhoz küldött kérvényt, amelyben az állt, hogy pedagógusi tapasztalata szerint hihetetlen tanulásvágy működik bennem. Figyelmesen hallgatta anyám, hogy én manapság is járok Dorogi tanító úr házi könyvtárába. Ez az óta van így, hogy kikerültem a negyedik elemi iskolából, tehát az ő osztályából. A tanító úr időről időre válogatja és adja kezembe tucatjával a könyveket, közöttük azokat is, amelyek a népi irodalom és általa a magyar paraszti valóság megismerése irányába terelik érdeklődésemet. Összehúzta anyám a szemeit, mintha valamilyen gyanút keltettek volna benne szavaim.- Mért kell a paraszti világról annyit olvasni? - rándította meg a vállát. - Analfabéta is tudhatja, mi a paraszti világ, ha benne van. Azért akar kijönni belőle, mert nagyon is tudja, akkor is, ha nem tanult meg írni-olvasni. Azért küzdöttem a továbbtanulásodért, hogy elfelejtsd a paraszti világot és olyasmivel foglalkozz, ami a tanult emberek dolga. Megértettem, hogy nagyon félreérti anyám az általam előadottakat. Szükségtelennek is éreztem, hogy bármi felvilágosítást próbáljak adni neki a néptől tanulható és a népet szolgáló műveltségről. Enyhe gőggel megtartottam magamnak. Még kevéssé mondhattam bármit arról a sejtésemről, hogy szegény anyám kevés jó könyvet olvashatott s ezért nagyon műveletlen, meg általában is mély tudatlanságban él. Hirtelen összegeződő emlékeimből formálódott bennem ez a felismerés, és nagy súllyal szakadt rám. Egyszerre szorította össze torkomat a szánalom és a szeretet érzése. Elfutotta szememet a könny. Önkéntelenül borultam anyámra. Szorosan öleltem, és azt susmorogtam a haja tövébe, hogy nagyon örülök ittlétemnek és köszönöm a nyaralásra szóló meghívást és ne ijedjen meg, mert nincsen semmi bajom, csupán örvendezek együttlétünknek. 60
