Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Faludi Ádám: Menetjegyzetek az újabb kilenc történetekből
Másodszor golyóstoll- Érzelmek ruhaszárító kötelén csipesszel rögzített lap a teljes történettel; mesélt változat a véletlen és a lomtalanítás közreműködésével. Realista elbeszélés, mit is várhatnánk tőle? 1959. egy őszi napján jelent meg életemben a golyóstoll, kilenc éves voltam, talán nyolc, de az biztos, hogy harmadik osztályos. Nem szeretek utánaszámolni semminek, talán nem is igen tudok, vagy tudok, de a hozzávaló rendszerem még nekem is bonyolult. Nem szeretem használni az utánaszámolás rendszeremet a bonyolultsága miatt, de ezt a változatot tanultam meg, mást nem ismerek. Nyolc éves, vagy kilenc, nekem az utóbbi szimpatikusabb. Tehát harmadik osztályba jártam, és azon a napon, amikor vadonatúj kincsemmel megjelentem az osztályban, még csak kettőnknek volt golyóstolla. Azaz akkor már kettőnknek. Nekem anyám hozta, ő tett tollbirtokossá. Hazajött egyik délután az irodából, és leültetett bennünket - apámat és engem - a szobában, majd némi aggodalommal és izgalommal a hangjában három darab egyforma golyóstollat tett elénk. - Vége az itatóspapír-paca korszaknak, ez itt a jövő, golyóstoll a neve. Úgy működik, hogy itt az elején, a tulajdonképpeni tollhegy végében egy parányi golyócska zárja le a festéktartályt, és csak akkor engedi, hogy a papírra jusson belőle a tinta, ha írunk vele. Egyenletesen eloszlatja, könnyen szalad, mondhatni robog a töltőtollhoz képest, nem kell rázogatni, tisztítani a hegyét, nagyon praktikus. Biztatott, hogy vegyük a kezünkbe, próbáljuk ki, ő már a sajátját töviről-hegyire megvizsgálta, teleírt egy egész géppapírt, keresgélve a legmegfelelőbb kéztartást. Egy kicsit megállt a levegő, amikor már kénytelen volt az áruismertetőt és tájékoztatót befejezni. Olyan sokáig húzta, mint elkalandozott figyelmű fogorvos az idő vasfogát. Aggodalma nem bizonyult alaptalannak. Tapasztalati tények sokasága álldogált az előtérben az árnyékba húzódva. Apám megkérdezte, hogy mindez mennyibe került. Anyám erre azt válaszolta, hogy ajándék, vegyük úgy, hogy valami jeles ünnepen hozta nekünk, de minek azt a jeles ünnepet kivárni, amikor égető szükséglet már ma használatba venni, hogy lépést tartsunk a világgal, egy időben lépjünk vele egyszerre. Apám azonban nem hagyta annyiban, de stratégiát változtatott. Látszólag a jövő és a haladás oldaláról közelítve -lassacskán, mintegy elgondolkozva a múlt gyakorlatán és a tömeges elterjedés között várhatóan jelentkező óriási szakadék nagyságán - azt kezdte fejtegetni, hogy ő csak a változás vonatkozó szempontjait szeretné reálisan összehasonlítani, mert lehet, hogy ez itt tényleg a jövő, de mekkora árat kell nekünk fizetni ezért a jövőért, az bizony nem elhanyagolható szempont. És anyám lépre ment, kibökte a tollak árát, amitől a már megállt levegő meg is fagyott, beleértve az apám tüdejében levőt is, majd egy szörnyű pillanat következett, amikor pokolba kívántam az összes újítást, minden egyes különc újítóval egyetemben. Rettegtem attól, ami ilyenkor következni szokott, a tapasztalati tények az előtérben összébb is bújtak, de anyám megérzéseire hagyatkozva a megelőzést 62
