Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 17.)
tetszik. Nem sok jót kaptam azzal sem, hogy anyám első férje megajándékozott a Csák vezetéknévvel. Törvényen kívüli gyerekként anyám vezetéknevét viseltem addig, tehát Pál Gyulaként ismert meg a világ. Aztán évekig tartott, míg lecsengett az engem sújtó névváltoztatás körüli álmélkodás, játszadozás, gúnyolódás. Kezdtek begyógyulni az ügyből fakadt érzelmi sebeim, amikor előállt anyám ezzel az ő szerinte kamaszodásomhoz passzoló Gyuszkózással. Másodszorra is felhangzott és betöltötte a tanya légterét. Dac támadt bennem. Úgy határoztam, hogy semmit se hallok meg abból, ami a hosszú ház irányából jön. Végére sem értem azonban a lázadó gondolatnak, máris visszavontam, és minden erőmet beleadva üvöltöttem:- ]övö-ö-ök! Felugattak a kutyák, valahol kakas kukorékolt, ló nyerített, birka bégetett. jelezte magát a számomra eddig rejtett világ. Magamra kaptam szétdobált ruháimat és közben az egyes számú cserkészfogadalom jutott eszembe, amely szerint a cserkész egyenes lelkű és feltétlenül igazat mond. Ezt is szem előtt kell tartanom, és akkor végképpen semmi kifogásolhatót nem találhat anyám a viselkedésemben. 95. Öleléssel fogadott, amint a konyhába léptem, de rögtön el is hátrált. Viszolyogva nézegetett, megforgatott a tengelyem körül, és azt kérdezte, hol henteregtem, hogy ennyire piszkos és büdös lettem? Hazugságra állott a szám, de felfogtam, hogy felesleges, hiszen azt bátran megvallhatom, ha vonzónak találtam a szalmakazal tövét. Kedves játéktere az minden gyereknek, aki takarmánykazlak közelében él. Bizonyára anyámnak is az volt, annak idején. Csakhogy ezt az itteni kazlat évek óta enyészet eszi, a körülötte szétdúlt szalmában egerek, malacok turkálnak, csirkék kapirgálnak, reggel és este tehenek, birkák, meg más jószágok tápodnak rajta, s otthagyják nyomaikat.- Máskor nézd meg, hol henteregsz - dorgált anyám. - Vetkőzés, mosdás! Csöppnyi harag sem érződött a hangjában. Inkább derűt árasztott a lénye. Ennek okát rögtön érteni véltem, amikor felfedeztem a csomóba rakott ruhadarabokat, amelyek nyilván azt várták, hogy felpróbáljam őket. Nekem gyűlöletes időtöltés volt ez, anyámnak gyönyörűségére szolgált. Hazahaza látogatva órákon át fixírozta rajtam az ajándékként rám aggatott, innen-onnan való holmikat. A jelenben legfeljebb annyi könnyebbség adódott, hogy nem bámészkodtak kívülállók, és nem hangoztatták különvéleményüket. Méltányoltam ezt a körülményt és hagytam, hogy kedvére foglalkozzék felruházásommal anyám. Titkos vigaszom volt, hogy otthon majd úgysem veszek fel semmi olyat, ami nem tetszik. Már a próba elején akadt azonban egy pulóver, ami valamennyi létező ruhadarabomnál vonzóbb lett számomra. Pontosan ilyet láttam nemrég Varga Gyuszi barátomon és nagyon megirigyeltem. Főként a garbós nyaka miatt. Varga Gyuszi mindenkinél közelebbi barátom volt. Első elemitől együtt jártunk iskolába és iskolán kívüli szabad időnk nagy részét is együtt töltöttük. így volt mindvégig, amíg Püspökladányban laktam. 58
