Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok
szobája nyíló és gyorsan csukódó ajtaján keresztül vehettek szemügyre, többnyire az ágyán feküdt, az ablaknál, infúzióra kötve első megjelenése a foglalkozáson tehát ezért okozott nagyobb izgalmat a betegek között, mint amekkorát az új betegek érkezése vált ki bennük, mert most lehetőségük nyílt végre közelebbről is szemügyre venni ezt a senkivel sem barátkozó embert, akihez, és ez is feltűnt egy idő után és beszéd tárgyává is vált, soha nem jött látogató magányos ez, mint a kisujjam magyarázta és mutatta a kisujj át lánynak az egyik szobatársa, de őt nem nagyon érdekelte sem az új ember, sem annak a magányossága, a fát bámulta az ablakon túl, amely valamiképpen a szabadság érzetével társult ösztöneiben a foglalkozást egy pszichológusnő tartotta, kicsit hangos és talán túlságosan is aktív, egészséges lény a lelassult betegek között, Petőfi a téma, mondta, A kutyák dalát és A farkasok dalát hasonlítják majd össze, fel fogja olvasni hangosan a verseket, kétszer is egymás után, majd mindenki mondja el, melyik vers milyen érzéseket váltott ki bennük, s külön megkérte őket, ne elemezzék a verset, hanem hagyatkozzanak az ösztöneikre, majd saját hangját kellőképpen kiélvezve felolvasta a költeményeket, és a betegek, akik körben ültek a kis szobában, sorban el kellett mondják a véleményüket, és mindenki igyekezett megfelelni a pszichológusnő elvárásának, tehát nem elemeztek, hanem a saját életükre vonatkoztatták a verset, s mert legtöbben egyszerű emberek voltak, ez nem is volt terhűkre, sokkal kevésbé, mint az elemzés lett volna, amihez hozzáértés és előtanulmányok szükségeltetnek a férfi a legkisebb akaratlagosság nélkül a lány mellé ült első foglalkozásán, ügyet sem vetve rá, többnyire maga elé bámult, semmiféle érdeklődést nem mutatva a többiek iránt sem, és amikor rá került a sor, közvetlenül a lány előtt kellett tehát megszólalnia, felnézett, bele ellenségesen a pszichológusnő szemébe ez két rakás szar mondta ahogy majdnem az összes Petőfi mondta és nem fogom sem a kutyákat, sem a farkasokat magamhoz édesgetni csak a miatt, hogy magának megfeleljek és mielőtt a pszichológusnő meg tudott volna szólalni, felállt, s elhagyta a termet azonban a magának megfeleljek szókapcsolat kimondásakor a lány kezéért nyúlt, és megszorította azt, mintha tőle várt volna támogatást vagy megerősítést, de nem nézett rá kifelé menet sem ez a szorítás égett a lány kézfején, amikor a holdtalan éjszakai homály elnyelte a fát, és megfigyelési tárgy híján végignyúlt az ágyán, hogy hátha hamar eléri az álom, de nem, lüktetett és szinte fájt a kézfeje, mit akarhatott ez a férfi tőle, éppen tőle, tűnődött, nem igazán jegyezte meg az arcát, annyira emlékezett, hogy nem tartotta kellemetlennek, igaz, nem is érzett vonzalmat iránta, ez a kézszorítás azonban teljesen megzavarta és máshová helyezte el a világban nem beszéltek egymással később sem, eljártak egymás mellett, már amikor a férfi kimozdult a kórterméből, a lány azért megfigyelte, hogy a betegek nagy többségével szemben minden nap más inget vagy trikót hord, és a zoknik sem voltak egymást 50
