Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok
követő napokon azonosak a papucsban, ami arra utalt, hogy rendszeresen kimossa a holmiját a szobájában, nyilván nem lehet ez másképp, ha soha nem látogatja senki, ezen kívül nem sokat törődött már vele, a keze sem érezte azt a pár nappal előbbi szorítást aztán el kellett érkeznie annak a napnak, amikor a férfi épp akkor lépett ki a szobájából, amikor ő elhaladt az ajtaja előtt gyere be szólította meg a lányt szeretném, ha bejönnél a szobámba és a lány hirtelen nem tudott mit kezdeni ezzel az invitálással az a szabály mondta hogy nők nem léphetnek férfiak szobájába, és fordítva sem nem érdekel szakította félbe a férfi nekem most arra van szükségem, hogy gyere be hozzám nem ismerem magát eléggé ahhoz, hogy ezt az sem érdekes szakította félbe ismét modortalanul a férfi arra vágyom, hogy gyere be a szobámba miért nyerte vissza a lány a lélekjelenlétét csak nem a bélyeggyűjteményét akarja megmutogatni nekem te bolond lehelte felé az előbbiek után váratlan gyöngédséggel a férfi tudod, hogy nem kárt akarok tenni benned ezt én honnan tudhatnám tanácstalanodott el a lány miért is mennék be a szobájába, ha nem azért nem tudom, mit értesz azérten mondta csüggedten a férfi én kértelek valamire, és ígéretet tettem arra, hogy becsületes leszek veled de mit akar velem a szobájában kérdezte bizalmatlanul a lány tudom, hogy egyedül van benne, ugyan, vajon mit is akarhat tőlem csak annyit mondta megtörtségét már nem leplezve a férfi hogy ülj le az ágyam szélére, fogd meg a kezemet, és várd meg, amíg elalszom úgy, mint az anyja gúnyolódott a lány úgy, mint az anyám válaszolta a férfi, ügyet sem vetve a lány gúnyára azt tudja, hogy ha kitudódik, akkor mindkettőnket kirúghatnak innen tudom mondta 51
