Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok
a nyavalya fog magába szeretni, és hogy mer tegezni háborodott fel ettől a kétszeres pimaszságon a lány és már bánom, hogy szóba álltam egy ilyen rámenős fickóval, aki, ráadásul, jóval idősebb is a kelleténél, nálam javította ki önkéntelenül magát ne gondolja, hogy ilyen könnyen be tud cserkészni, le tud venni a lábamról bolondságokat beszél váltott vissza magázásra a férfi akkor akartam volna becserkészni, ha nem az asztalukhoz megyek oda, ahol az apjával és az anyjával ül, hanem, mondjuk, véletlenül maguk mellett béreltem volna egy napozóágyat, vagy a tengerben, szintén csak véletlenül, úszás közben beleütköztem volna magába, beleütközöm és bocsánatot kérek, mire maga mond valamit, amire én válaszolok, és máris elindul közöttünk a párbeszéd, nem, szó sem volt itt becserkészésről, sőt, a lábáról sem akarom én levenni, azt akarom, hogy maga vegye le a lábáról saját magát menjen a fenébe mondta a lány, de már elmenőben, köszönés nélkül hagyta faképnél az idegent, akinek a közelsége egyszerre volt terhes és vonzó a számára, akinek már-már a durvaságig elmenő nyíltsága egyszerre taszította és valahogy mégis imponált neki és ne keressen többé És már olyan mindegy, történetünk szempontjából, hogy hogyan alakult az elkövetkező pár nap, hogyan leskelődött a féltékeny és lányát féltő apa utánuk, s hogyan unta el ezt, mert a vacsora utáni séták ettől kezdve rendszeressé váltak közöttük nem kereslek többé lehelte a lány szájába első ölelkezésük után, melyre a férfi apartmanjában került sor mert már megtaláltalak, de ahogy ezt most így mondom, olyan hiteltelenül hangzik hát igen feküdt a hátán kimerültén a lány de igaz, soha nem éreztem még azt, amit most átéltem veled, a gyönyört, már azt hittem, bennem van a hiba, az én testemben a te tested olyan tiszta, mint a kenyér, és olyan az illata is hajolt bele a lány ölébe a férfi és a gyönyöröd nekem most a kenyerem, a betevő falatom, mert akkor érkeztél meg hozzám, amikor már elveszni éreztem, mindent, elveszni éreztem magamat, magamat a világban, de nem magyarázom az asztalhoz ment, s egy gyöngyházas ragyogású kagylót tett könnyedén a lány derengő hasára ezt neked találtam és elnevette magát de nem hazudok, neked találtam a bazárban és nevettek mindketten, és a lány túlcsordulva a saját érzelmeitől, sokáig nézte a kék holdfényben vadul, mi több, szenvedélyesen csillogó belsejű kagylót, igen, ha az a kagyló megmaradt volna, akkor bizonyítható lenne, hogy abban a tengerparti szállodában találkoztak és szeretkeztek először, de a gyöngyház belsejű kagyló eltűnt, mire hazaértek, valahol az úton kallódott el, vagy úgy, hogy kiesett a lány táskájából, vagy úgy, hogy az anyja megtalálta, amikor a lánya holmijai között matatott 48
