Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
javasolnak. Ennél ez a módszer sokkal humánusabb. Ráadásul - mint azt rövidesen elmondom - az egyetlen használható módszernek tűnik. Bemondó: De hát így a Föld lakossága elöregszik. Látnoki: Ahogy mondja. Matuzsálemek bolygója leszünk. Bemondó: Milyen lesz az élet száz év múlva? Látnoki: Nem vagyok látnok. Nem tudni, hogy a halál megszűntével a szervek elöregedése is leáll-e, vagy valami véget nem érő haldoklási folyamatnak nézünk elébe. Bemondó: Ebben az esetben milyen megoldást tud elképzelni? Látnoki: Sajnos a tömeges, globális öngyilkosságot sem. Ugyanis van egy rossz hírem: az erőszakos halálnak is vége. Bemondó: Ezt hogy érti? Látnoki: Úgy, hogy az ember - úgy látszik - totálisan halhatatlanná vált. Az elmúlt napokban világszerte többen végezni akartak magukkal a hír hallatán, és senkinek sem sikerült. A sebek begyógyulnak, a kifolyt vér újratermelődik, a mérgek eltűnnek a szervezetből. Japánban egy család tagjai házi shinto-szentélyükhöz láncolva magukat megpróbáltak dinamittal öngyilkosok lenni, de néhány apróbb - azonnal gyógyuló - karcolással megúszták. Bemondó: Akkor tehát nincs megoldás? Nem tudunk sehogy sem elmenni ebből a világból? Látnoki: Látja, milyen furcsa? Évezredekig azon kesergett az emberiség: a művészek, az uralkodók, a népek, hogy minden múlandó. Most, hogy a múlandóságnak vége, kiderült: ez az igazi tragédia. Hogy megszűntek a tragédiák. Úgy tűnik, az öröklét csapdájába estünk. Ebben a helyzetben, azt hiszem, az a legfontosabb... (A tévé képernyője kialszik, fény gyűl.) Apa: Most miért kapcsoltad ki? Fiú: Gyűlöllek benneteket. 34
