Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt

Mihály: Ja. Meg azt is mondta, baj van a hozzáállásommal. Hogy kisgyerek koromban mennyivel aranyosabb voltam, és hogy az asztalnál nem beszélhetek így a szüleimmel. Pszichológushoz akar vinni.

Kati: És elmész?

Mihály: Ha nem megyek, nincs zsebpénz, azt mondta. Fasz kispolgár!

Kati: Ne beszélj így apádról!

Mihály: Hát hogyan beszéljek? Hogy beszéljek egy olyan főszerről, aki egészen mostanáig a komcsik seggét nyalta, de most, hogy fordul a kocka, hirtelen állati nagy demokrata lett. Hogy amit mostanáig összelopott, azt megtarthassa. És közben nyomja azt a seggfej politikus-rizsát.

Kati: Akkor is az apád.

Mihály: Körülbelül leszarom. A múltkor lebaszott az Exploited-pólóm miatt. Tudod, a Dühös Belezők koncertje előtt. Azt mondta, mi járhat annak a fejében, aki így néz ki. Na, erre meséltem neki az anarchia lényegéről. Semmit nem fogott föl belőle. Elég szar belegondolni, hogy talán mi is ilyenek leszünk. Ilyen megállapodott, dör- gölőző senkik. Inkább most öljük meg magunkat. Lehet, hogy ott jobb.

Kati: Hol?

Mihály: Hát odaát. Bár ha ott is a szüléinkkel találkozunk...

Kati: Te hiszel a túlvilágban?

Mihály: Mit tudom én. Ha az ember állandóan valaminek az innenső partján van, előbb-utóbb fantáziálni kezd a túlsóról.

Kati: Nézd, jön a komp! Menjünk!

Mihály: Még messze van, nyugi.

Kati: Bélát is elhívtam. Nem baj?

Mihály: Hova? Szántódra? Te hülye vagy?

Kati: Miért? Olyan jó fej. Haverod, nem?

Mihály: Most hármasban fogunk nyomulni egész nap?

Kati: Olyan bánatosak a szemei. Tök aranyos.

24