Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
Korf: Senki nem tudja. Még csak egy hete uralkodott - mert őt választották meg Lilának, vagyis Mézevő Szivárványnak amikor egyszer csak eltűnt. Megunta, vagy mi. Elégedetlen volt a hálánkkal, a szeretetünkkel. Bűnös nép vagyunk. Azóta mindenki arra vár, hogy visszatérjen. Mindent megkapna, ha újból megjelenne. Mihály: Igen? Na, és hogy néz ki ez a Kail? Korf: Nagyon hasonlít magára. Amikor találkoztunk, elállt a szavam, mert hirtelen azt hittem, ez Kail második eljövetele. A megtévesztésig olyan. De neki lila volt a haja, ami ugye nagy különbség. A magáé nem is tudom, milyen színű. Mihály: Gesztenyebarna, enyhén őszes árnyalatban. Lehet itt valahol lila hajfestéket kapni? Korf: Lila festék? Minek? Mihály: Hát még nem találta ki, barátom? (Bizalmasan:) Engem Kail küldött, úgy bizony! Én vagyok Hízódisznó, a Csengő Hangú Hírnök. A felejtésen túli világból jöttem, hogy pótoljam az űrt, amit szegény Kail hagyott maga után. Az ő eredeti neve egyébként - magának, de csak magának megsúgom - Nefelejcs Pista. De ezt ne árulja el senkinek! Korf: Tudtam! Mindig is tudtam! (megpördül a sarkán, majd térdre borul) Üdvözöl téged a Szivárvány Fuvallatának Legősibb Népe! Mihály: (fölsegíti) Na, erre igazán semmi szükség. Jómagam - hithű szociáldemokrataként - nem tartom ugyan helyénvalónak a despotizmus előtti alattvalói alázat efféle megnyilvánulását, de be kell vallanom, most meghatódtam. Azt hiszem, 2004 óta nem érzékenyültem el így. Ha érdekli, elmondom, mi történt akkor. Megkeresés történt felém, hogy úgy a szellemi, mint az anyagi felelősségvállalás terén tegyek erőfeszítéseket egy útépítési tender sikere érdekében, hogy a legrátermettebb cég nyerje a megbízatást, ami ugye közügy, és amikor én önzetlenül, ugyanakkor férfiasán megkeresést intéztem azok felé, akik kompetensek az ügy kapcsán, akkor Alpári államtitkár - akinek a nagybátyja véletlenül az említett cég ügyvezető igazgatója - a Parlament vécéjében térdre borult előttem, és sírva csókolgatta a kezemet. Korf: Mondd tovább, ó, Kail szellemének küldötte! Csodálatosak a szavaid! Semmit se értek abból, amit mondasz, de nézd el tudatlanságomat, világiélek! Érzem, hogy a mindenség centrumából szólsz! Ilyen magasztosan soha senki nem beszélt! Még maga Kail sem! Gyere velem Thanaszia városába, ahol tízezrek várnak téged, a fényből jött lelket! (Sötétség, majd ugyanaz a szürreális táj, de a távolban már egy város körvonalai.) Mihály: Az ott Thanaszia? 21
